2014. november 30., vasárnap

Ágai Ágnes: Kamaszságok

A versek a kamasz fiú érzelemvilágát, sajátos éles, friss, kritikus szemléletét tükrözik. Az aforizmaszerű bölcsességektől a kamasz szerelem szép megfogalmazásáig, a fiatalok világának sok apró részlete megtalálható itt egy őszinte és szeretetre vágyó, a magánytól félő kamasz látásmódján keresztül. Beszél önmagáról, szűkebb és tágabb környezetéről, szülőkről, felnőttekről, társakról, szerelmekről, a világhoz, a valósághoz való viszonyáról. Ágai Ágnes verseit nem csak az ifjú olvasóknak ajánljuk, hiszen a felnőtt olvasók is tanulságot és örömet lelhetnek bennük.

De még mennyire :) és akkor jöjjenek a versek :)... legalább néhány...


Én reggel szeretnék vacsorázni,
éjjel fogat mosni,
délben krimit nézni,
hajnalban lepkét fogni.
De sajnos nem lehet.
Nincs lepkehálóm. 
                                                    ***
Nem tudom pontosan kifejezni,
amit érzek, ezért vagy hallgatok, 
vagy azt mondom, amit mindenki mond.
Így remélem, hogy megértenek.
                                                  ***
Van egy kabalamacim,
de szégyellem hordani,
mert már kinőttem belőle.
Ezért csak a fürdőszobában veszem elő,
amikor azt vizsgálom,
végül is mikor borotválkozhatom.
                                                  ***
Az a fontos, hogy megtaláld önmagadat,
mondja István bácsi, a pszichológus.
Ennyit én is tudok, azt mondja meg,
hogy hol keressem.
***
A jó nevelés ismérvei:
kedves egészségére, fogadja őszinte…
Kellemes ünnepeket, remekül áll neked,
ó, milyen kár érte!
 ***
Nem szeretem azokat a felnőtteket,
akik úgy kezelik a kamaszkort,
mint egy lábon kihordott gyermekbetegséget.
 ***
Azt szeretem a híradóban,
hogy olyan, mint egy dokumentumfilm,
amatőr szereplőkkel,
profi rendezővel,
erkölcsi tanulság nélkül.
 ***
Mindenki siet, senki nem ér rá,
halaszthatatlan élnivalója van.
Csak dédike ül csendesen a napon,
vele lehetne beszélgetni. De süket.
 ***
Imádom a haverkodó felnőtteket:
heló, csávó, smároltál már a kis csajjal?
Ilyenkor azt szeretném mondani:
Sir, jobban áll Önnek,
ha nosztalgiázik.
***
Öcsém megkérdezte:
mi az, hogy buzi,
mondtam: kicsinyítés,
olyan, mint az izgi.
Egy gyereknek is meg lehet
mindent magyarázni.
***
Éliás bácsi, a szomszéd,
mindig átkopog, ha magnózom.
Én visszakopogok, hogy hallottam,
tudomásul vettem, a hangerő marad.
Tökéletes diplomácia. 
***
Én hiszek még a Télapóban,
csak ráhagyom Anyára és Apára,
hogy ők hozzák az ajándékot,
hadd örüljenek. 
 ***
Mi van akkor,
ha valaki kilép az életbe,
de nincs jogosítványa?
***
Ti nem tudok beilleszkedni,
mondta a magyartanárom.
De hát hogy illeszkedjünk
be abba, amit most akarunk
megteremteni?
***
És aztán?- kérdezték a srácok.
Aztán semmi.
Egyáltalán semmi?
Egyáltalán semmi.
Ennyire beleestél? 
Ennyire.

***
Ugye beengedsz, hogyha kopogok?
Ugye meghallgatsz, hogyha suttogok?
Ugye elhiszed, amit gondolok?
Ugye megtartasz, hogyha maradok?
Ugye elengedsz, hogyha akarok?
*** 
Belekaroltam a szélbe,
és futottam vele.
Hanyatt feküdtem a földre,
és magamra húztam az eget.
Megfogtam a katicabogarat,
és szerelmet vallottam neki.
Vállamra vettem az erdőt,
és feldobtam a levegőbe.
Felkúsztam a nap sugarára,
és rásütöttem a világra.


 

2014. november 20., csütörtök

Leiner Laura: Késtél

– Beki, hol vagy már? – kiáltotta anyu mérgesen.
– Öhm. Kemál büféjében, Márkkal – feleltem.
– Akkor lassan igyekezzél felfelé. Éjfél van!
– Rendben. Megyek. Most mérges vagy? Mondtam, hogy lejövök beszélgetni – zavarodtam össze.
– Nem, csak ki akartam próbálni, hogy milyen éjfélkor üvölteni a kamasz gyerekünkkel. Túl normális vagy, erre még soha nem volt alkalmam – nevette el magát.


Szögezzünk le valamit, így az elején. Leiner Laurának van egy stílusa. Ami nem alakítható. Lehet azon vitatkozni, érvelni pro és kontra, hogy ez jó, vagy sem, de attól még tény. Aki pedig a SZJG, Bábel és Akkor szakítsunk után kezébe vesz tőle egy könyvet, annak azért ez nem kellene meglepő legyen:)

Budai Rebeka, aki tizenhat évesen egy gimnáziumi együttesben játszott, egy átlagos napon zenés videót posztolt az egyik közösségi oldalra. A dal pillanatok alatt hihetetlenül népszerű lett, és Rebekát felkarolta Körte, a tetoválóművészből lett zenei menedzser. Azóta az egész ország Bexiként ismeri a tinisztárt. Bexit most egy zenei tehetségkutató műsor elődöntőjére hívják, hogy duettet énekeljen Nagy Márkkal, az egyik versenyzővel. Menedzsere tanácsára a lány eleget tesz a felkérésnek, mert kell a reklám a hamarosan megjelenő második lemezének. És ezzel kezdetét veszi egy nagyon zűrös hét. A Késtél a Bexi-sorozat első kötete.

Ez az a világ, ami a Bábel mellett szerintem a legközelebb áll L.Laurához. Tőlem pedig nagyon távol. A zenei világtól, csak a filmesben mozgok idegenebbül. Ez így egyben meg is magyarázza azt, hogy olyan dolgok, amiken mondjuk a SZJGben simán átléptem, azok most megmaradtak bennem, hogy hmmm, talán ezt másképp kellett volna... A Bábel könnyed hangulata átlendített a kissebb apróságokon. Ez pedig ugye nem az a tipikusan könnyed hangulatú könyv...

Egy új sorozat. És úgy érzem, hogy nem nekem szól. :( Igaz, elsősorban nem is én és a korosztályom a célközönség. Az is igaz, hogy a többi könyvének se én voltam, de mégis más érzést váltottak ki belőlem.

Végig ambivalens érzéseim voltak. Mert azért szórakoztatott, hisz mint már írtam régebb, én alapvetően szeretem LL stílusát és amennyiben egy fesztiválos történetet bekajáltam tőle, akkor ugye bármi jöhet... :) Gondoltam eddig. Lehet mégse? Mert ugye a stílus maradt, ami tetszetős, de egyelőre a könnyed, üde, hangosan nevetős érzés eltűnt, vagy még nem tűnt fel (ugye sorozatos könyv első kötete...), vagy tényleg csak épp egy egy lélegzetvételnyire...

Egyelőre mindenképp lesz második kötet, hisz a szereplők jópofák és noha a világ, amit bemutatnak nem érdekel különösebben, de az ő konkrét történetükre azért így kíváncsi lettem első kötet alapján :) Nem hinném, hogy vadászni fogom a megjelenés időpontját a második kötetnek. Nem valószínű, hogy a dedikált példányok egyike fog hozzám kerülni, mert annyira résen leszek, hogy egyből lecsapjak az első példányokra, mint ahogy azt a SZJG esetében tettem.... az is lehet, hogy kivárok. Hisz a SZJG első 4,5 kötetét is egyben olvastam szinte... :)

Végigolvasva nem ideális könyvajánló. Pedig egy jó fél nap alatt olvastam el, olvasói válságban szenvedve, mindenféle kötelezettség nélkül, mert egyszerűen jólesett olvasni.

Viszont ha már könnyűzene és fiatalság :)  

https://www.youtube.com/watch?v=zFbIQnqz6h4


– Nyugodj meg, a barátod meggyógyul – mosolygott rám az orvos.
– Nem a barátom – vágtam rá.
– Akkor a…
– Duettpartnerem – magyaráztam meg a Márkkal való kapcsolatomat hivatalosan.
– A torkom? – érdeklődött Márk.
– Holnapra sokkal jobban lesz.
– Rendben – biccentett. – Megcsókolhatom? – mutatott rám hirtelen […].
– A nem barátnődet? – kérdezte az orvos.
– Igen.
– Nos – pislogott az orvos. – Ha hagyja.
– Értem. Köszönöm