Csak az ég a megmondhatója, miért szeretjük annyira.
Nem láttam a filmet. Szerintem nem is fogom látni a filmet.
Nem találtam kedvenc, vagy egyáltalán szimpatikus szereplőt a regényben. Na jó, ha mégis kellene választani, akkor egyértelműen Walter választanám, akiről Clarissa, az egyik főszereplő, ezt gondolja:
Sokan éreznek ellenszenvet Walter Hardy iránt, és ebben nincs semmi érthetetlen; mit kedveljenek valakin, aki úgy döntött, hogy negyvenhat éves korára is baseballsapkában és Nike-ban jár, ráadásul obszcénul sokat keres romantikus regényekkel, amelyekben tökéletes izomzatú, fiatal férfiak találják meg a szerelmet; továbbá képes egész éjjel house zenére táncolni, fáradhatatlanul és boldogan, akár egy apportírozó német juhász.
És hogy miért ő lenne a kedvenc? Mert a legkevésbé defektes.
És végig azt sugallja a könyv, hogy mindegy melyik században, mindegy milyen körülmények között, mindegy mi okból, de mindannyian defektesek vagyunk.
Igen. Vannak ezeknek a defektes szereplőknek nagyon klassz gondolataik
Michael Cunningham, a kortárs irodalom egyik legizgalmasabb alakja, Órák című regényéért 1999-ben elnyerte a PEN-klub Faulkner-díját, valamint az irodalmi Pulitzer-díjat.
A könyv három nő sorsán keresztül tér és idő metafizikus kapcsolatának szívszorító élményét nyújtja. Első helyszíne London, az idő pedig a második világháború kezdő napja. Virginia Woolf írónő öngyilkosságot követ el. Teste ott lebeg a folyóban, melynek hídján anyukájával éppen átsétál egy kisfiú. A következő helyszín New York City, a XX. század végén. Clarissa Vaughan könyvkiadó éppen virágot vásárol barátjának, Richardnak, a beteg homoszexuális költőnek, aki most nyert el egy rangos irodalmi díjat. A harmadik idősíkon a második világháború után vagyunk, Kaliforniában, ahol Laura Braun háziasszony neveli fiát, egy meglehetősen fojtogató légkörű házasságban. Cunningham kivételes könnyedséggel és biztonsággal teremt kapcsolatot a három nő sorsa között. S miközben a regény ide-oda ugrál a XX. században, az író tiszta, erős, költői hangon mesél el történeteket emberekről, akik szerelem és magány, remény és elkeseredés konfliktusaiban próbálnak értékes életet élni, nem egyszer családjuk, barátaik és szeretőik ellenében.
( A könyvből Meryl Streep, Nicole Kidman és Julianne Moore főszereplésével nagysikerű film készült, mely már látható a magyar mozikban is.)
És noha a szereplők lehúzása miatt úgy tűnhet, hogy nem szerettem a könyvet... ez nem így van. Cunningham zseniális író. Remek történet. Szerintem tényleg Pulitzer-díjat érően jó. Nem csak azért az, mert trendi amcsi film is készült a regényből, menő színésznőkkel. Egyszerűen jól lettek kitalálva az idősíkok. Jól lett megírva a történet. Jól lett berendezve a környezet és a háttér. A három történet összekapcsolása pedig teljessé teszi az egészet.
Virgina törénetét folyamatosan,
A szerző neve felkerült az akiktől még mindenképpen fogok olvasni listámra.
Kételyek közepette dönti el, hogy mára befejezte. Mindig ott vannak ezek a kételyek. Próbáljon még egy órát írni? Józanul döntött, vagy csak lusta? Józanul döntöttem, mondja magának, és csaknem el is hiszi. Többé-kevésbé megvan a kétszázötven szó. Legyen ennyi elég mára. És bízzál benne, hogy holnap is itt leszel, önmagad számára
felismerhetőn.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése