– Mit nevezünk normálisnak? – kérdeztem.
– Minket semmi esetre sem.
Azt íra a fülszöveg, hogy romantikus, humoros, példátlan. Mindhárom jelző igaz.
Mégis, valahogy hihetetlen, hogy mennyire sikerül a szerzőnek távol tartania a szereplőktől. Mármint engem, az olvasót. Nem tudom eldönteni, hogy ez tudatos és szándékos, vagy csak egyszerűen így alakult. Lehet mások egész másként vannak velük, csak én érzem kívülállónak magam. Nem, nem a történetből. Az úgy rendben is lenne.
De kívül maradottnak érzem magam, ami a romantikát, a humort, vagy a különleges eseményeket illeti... ezzel együtt is megvan az a hangulat, ami olvashatóvá teszi a könyvet és érdekessé.
Ám szerethetővé nem. És a rajongás is elmarad.
Amint te megváltozol, minden megváltozik körülötted. Ez a mágia!
Az is fura, hogy az utazások és a kalandos rész sokkal kevésbé szórakoztató, mint a 21. század. Pedig érzésem szerint annak kellene lennie. Legalább annyira, mint az iskolai eseményeknek. Végülis ez benne a plusz, ez benne a más. Vagyis ez kellene legyen...
Ami a javára írható, hogy amiután igazából nem történik az egész részben semmi lényeges, a végén a meseszál szövésével azért eléri, hogy az olvasót érdekelje ám a következő rész is:)
Aki hisz a véletlenekben, az nem fogta fel a sors hatalmát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése