BZs nem ír gyengébben, nem is másképp, mint tette azt Az úszó-ban... továbbra is varázslatos, ahogy hangulatot teremt. A legtöbb novellát még olvastam volna... a kevésbé érdekeseknek tűnőket is
Valami véget ér: egy barátság, egy régi szerelem, egy gyermekkor a külvárosban, egy tengerparti utazás, egy élet. Valami elmúlt, észrevétlenül és minden megy tovább, semmi sem marad olyan, mint amilyen volt. Bánk Zsuzsa olyan emberekről mesél, akik egy napon egyszerűen bezárták maguk mögött az ajtót. Larryről, a hárommázsás kokainozóról, aki verseket ír. Lídiáról, aki magával viszi a szelet. Lisáról, aki egy délután erejéig visszatér egy parányi, olasz, hegyi faluba, amit egykor, egy forró nyár közepén édesanyja elhagyott.
(... ez lett volna a német fülszöveg szabad fordítása...)
Szeretem a novellákat. És szeretem Bánk Zsuzsát. Szerettem a novelláit, még akkor is, ha szerintem ő inkább regényes írónő.
Zseniális a borító. Remek cím. Csak ránéz az ember és egyből egyik gyerekkori nyara közepén találja magát. Amikor még minden kaland volt. Tele volt minden nap kíváncsisággal. Váratlan élményekkel. Amikor apró dolgok jelentették a vakációs napok örömét. És nem távolodunk el a történeteinktől BZs történeteinek olvasása közben sem. Hiszen remekül mesél. Megférnek a történeteiben a mi történeteink.
Sok BZs tervbe van véve. Egyszerűen mert kedvenc az ahogy és amiről. Amit még érdemes róla tudni, azt Az úszó értékelésekor megosztottam. Minden mást most üres fecsegésnek éreznék...