Sohonyai Edit: Le a pasikkal!

 – Tanár úr kérem, én most megverem magát! – mondta Lasszó, azzal már ütött is: pontosan Paranoia Püpü arcát találva el az öklével.

„Le a csajokkal!” – hirdette a Móra X könyvek korábbi kötetének címében Sohonyai Edit, de mi, olvasók, már akkor is sejtettük, hogy csakis indulataitól vezérelve pattog ilyenformán a főhős, Kincses Tamás. „Le a pasikkal!” – háborog a szerző legújabb kamaszregényében a tizenhét éves Böbe, akinis kiderül, hogy a lázadó kamaszlányok számára is a család aek pedig leghőbb vágya, hogy örök szerelme, a fent említett Kincses Tamás ne csak a barátot, hanem a nőt is észrevegye benne. A felnőtté válás Küszöbén Böbének sok mindent kell tisztáznia. Azt, hogy mit jelent nőnek lenni. Mit jelent a szerelem és a szeretet. És mit jelent bízni önmagában. Közben az legmeghittebb menedék. A fiatal szerzőt őszinte érzelmessége, friss humora miatt kedvelik a még nála is ifjabb olvasók.

Nem olvastam a sorozat első részét. Biztos véletlen, hogy nem a le a csajokkal, hanem a le a pasikkal került hamarabb a kezembe:)
Tetszett. Épp annyira szenvedős, amennyire a középiskolai évek azon része, amelyikről szól, úgy általában az, mindenkinek az életében. Természetesen magamból kiindulva. Ugyanannyi áldrámával, barátsággal, szerelemmel, igazi és álproblémákkal, kedveskedésekkel, haraggal, vídámsággal, gyűlölet mögötti mégisszerelemmel. Mert ez így kerek.

És eszembe jutott, amikor elkezdtem írni a bejegyzést egy régi kedvenc idézetem.en a­zon, hogy fia­t­a­l? Va­la­mi ár­t­a­t­la­nt­, gyámolt­a­la­nt­, t­ehet­et­lent­. Pedig a­ fia­t­a­lság nem ilyen! A fia­t­a­lság nyer­s, er­ő­s, ha­t­a­lma­s… igen… é­s kegyet­len! És mé­g va­la­mi… A fia­t­a­lság sebezhet­ő­!

Mit­ é­r­t­enek legt­öbben a­zon, hogy fia­t­a­l? Va­la­mi ár­t­a­t­la­nt­, gyámolt­a­la­nt­, t­ehet­et­lent­. Pedig a­ fia­t­a­lság nem ilyen! A fia­t­a­lság nyer­s, er­ő­s, ha­t­a­lma­s... igen... é­s kegyet­len! És mé­g va­la­mi... A fia­t­a­lság sebezhet­ő! 

Sohonyai Edit: Engem szeress

 – Miért sírsz, kicsi rózsabimbulám? Legyél inkább boldog, mert nem minden kislányka lehet fiú is egyúttal!

Zsófi tizenhét éves. Szexbomba és végzet asszonya (szeretne lenni), egyszer tüskés és undok, másszor harsányan kacarászik, néha anyu-apu tündéri kislánya. De tényleg csak néha. Szóval kamasz. Keresi magát és keresi az igazit, akiből lehet, hogy rögtön kettő is akad? Mert Szűcsivel már „múltjuk” van, de Szűcsi kiszámíthatatlan, és különben is egyetemista… Ekkor lép színre Guszti, aki figyelmes, gyengéd, és mindig lehet rá számítani. Vagy ez is baj? Sohonyai Edit köteteit szeretik az olvasók. Szeretik a humorát, élettel teli helyzeteit, friss nyelvét és háromdimenziós hőseit.

És igen. Én is nagyon megszerettem. Mert megszeretette magát. Zsófi. Az írónő. És a könyv is. És valahol érzem, hogy fura, de a történet is.
Nagyon kellemes csalódás volt. Réges rég várólistás volt, de valahogy soha nem a mindenképpenelkellolvasni mertkülönbenkikészülökazizgalomtól kategóriából.  És mégis. Már az első sorokkal megnyert magának. Mert egyszerű. Mert Zsófi élete épp annyira életszerű, mint amilyen valószínütlennek tűnik. Mert nem megszerettetni akarja a  szerző a szereplőket, hanem egyszerűen csak mesél. Talán ezzel vett le úgy igazán a lábamról. Hogy ezt szórakoztató és megnyerő stílusban tette, az volt a ráadás.:)
A hibákkal együtt (az elején erőltetettnek tűnő, számomra idegen szleng használata..., ami a végére nem lett megszeretve, de szemrebbenés nélkül tudtam olvasni azt is, ami az első oldalakon természetellenesnek tűnt és nyugodtan le tudom írni, hogy egy idő után tényleg egyáltalán nem zavart).
Kíváncsi lettem a szerző többi könyvére. Ha a felét megtalálom bennük annak, amit ebben a könyvben leltem, akkor szép időszak elé nézünk. Együtt:)

Nyugodt szívvel ajánlom az ifjúsági könyvek és a naplók rajongóinak.
 
Pedig nem régen még azt mondta, szerelmes belém. Vajon mi a szerelem? Jelent-e ígéretet is? Hogy jóban-rosszban.. vagy csak egy adott másodpercre érvényes?