2015. szeptember 26., szombat

Tompa Andrea: Fejtől s lábtól - Kettő orvos Erdélyben

Na szerusz,

... egy könyv, ami annak ellenére nekem szól, hogy Kolozsváron játszódik.
Kolozsvár nem az én városom. Ennek hosszú története van, de nagyon távol áll tőlem...
De ez a könyv az enyém. Enyémek a szereplők. A két főhős. Enyém az orvosi egyetem története. Enyém az első éves egyetemisták története. Enyém a könyv nyelvezete. Enyém lett minden aprólékos leírás. Enyém lett Tompa Andrea világa és egy kicsit TompaAndrea Kolozsvára is.... És ez több, amit az ember egy könyvtől kaphat. Nem egy történetettel, sokkal inkább egy amúgy is bennünk levő életérzéssel ajándékozott meg.
Hihetetlen mennyi tapintat, mennyi érzékenység rejtőzik a sorok között. És az méghihetetlenebb, hogy ez elég ahhoz, hogy az amúgy kényes témák (nem kevés) minden feszengés és kellemetlen életérzés nélkül, de szépítések és elhallgatások nélkül, a hétköznapok természetességével válnak befogadhatóakká.

Hogy miről is szól tulajdonképpen? Mesélje el Tompa Andrea helyettem. Riport Tompa Andreával. ... és meséjék el Károly Csaba és beszélgetőtársai: Pro és kontra, elemzőktől a Fejől s lábtól-ról.

És hogy nekem mit jelentett ez a könyv? Egy könyv a lázadásról. Egy könyv a kitartásról. Egy könyv az útkeresésről. Egy könyv az elfogadásról. Egy könyv a fejlődésről. Egy könyv a megbocsátásról. Egy könyv a túlélésről. Egy könyv a továbblépésről. Egy könyv az életről.

Sokat tanultam magamról. Sokat tanultam a környezetemről. Miközben igyekeztem a lehető leglassabban olvasni a történetet, hogy sokáig tartson.
Nem tudom, hogy nem orvosi szemmel milyenek lettek volna a leíró részek. Én ugyanúgy élveztem a sebészeti leírásokat, ahogy a kórbonctan gyakorlatokat, a SMURDozást (gyorskocsizást), a fürdők leírását, a nők helyzetét a orvoslásban, vagy az ikrek szülésének levezetését, plasztikai sebészet helyzetét az ezerkiláncázas évek elején és természetesen a kolozsvári pszihiátrián játszódó részt. Egy émény volt minden sora. Nagyon egyben van az egész történet...

... olyan az a hang, mint a moha a nyári erdőn, csak rá kell feküdni s kész.

És most mégis nehéz helyzetben vagyok. Már a kosaramban van Tompa Andrea első alkotása. És félek nekikezdeni. Mert az is Kolozsváros történet ám. Sokak szerint jobb, erősebb, mint ez a kedvenc, ami a szerző második könyve ugye..., de úgy érzem nekem egyelőre idő kell. Nem szeretném még elengedni ezt a történetét... és félek a csalódástól, mert a Fejtőlslábtóltól nem tudok mégjobbat elképzelni.  Nem tudom még elengedni a történetet. Újraolvasós lesz. Valószínű, hogy sokszor. Mert mindig van amit tanulni. Magunkról. Másokról.
Köszönöm Andrea ezt a különleges könyvélményt!

Ki otthon lett megszülve, még abba se bízhat szegény, hogy el lett cserélve, s őneki voltaképpen mások a szülei.

2015. szeptember 6., vasárnap

Simon Márton: Polaroidok

253 Nekem nem muszáj hazudnod.
254 De a többieknek igen.


Simon Márton új verseskötete a nagyvárosi szorongás szótára. Szélesvásznú történeteket mesél el néhány szóban vagy egy-egy mondatban, a félig kihunyt fényreklámok tömörségével. Baltával és körömollóval esik neki a nyelvnek, mintha mindig azt az egyetlen elrugaszkodási pontot keresné, ahol költészet és valóság egymásba zuhan. De miután megtalálta és megmutatta nekünk, udvariasan hátralép, és csak annyit mond: ”Uram, íme, a szakadék, amit rendelt.”

235
Nem vers,
csak tanítom beszélni a
szorongásaimat.


Az elején nem értettem a lényegét. Lehet, hogy később sem... a tévedés jogát természetesen fenntartom :).  Idegenek voltak a sorok. Idegen a forma.
Ám- és így lesz belőle hapíend-, néhány szösszenet után, elkezdtem úgy olvasni, mint amikor egy fényképkiállításon
jár az ember és elolvassa a képekhez társított címeket. Egyből érdekes lett. Egyből szórakoztató. Megtelt tartalommal. Több egyszavas is. És nem biztos, hogy azt le tudnám írni, hogy lettek kedvenc versek, de azt nyugodt szívvel, akár megerősítve is, hogy lettek kedvenc képek. Nem biztos, hogy Simon Mártonéi. Inkább az enyémek. 
Mindenkinek vannak saját belső képei. Ezek pedig, a legtöbb esetben, minden erőltetés nélkül tudnak kapcsolódni a rövidke feliratokhoz.
És igyekeztem megismerni Simon Mártont és a slam poetryt. Olvastam több cikket, láttam több videót és közben rátaláltam a vásárhelyi felvételekre: erre és erre Már ezért is megérte. Mert új volt.

308
Én a semmit a te szádból már nem hiszem el.


És el fogom olvasni SM első verseskötetét is.Mert különleges és egyedi volt ez a saját felolvasásos előadás, de így nem éreztem annnyira a saját polaroidjaimat. Távolinak tűntek. Gondolom ez tizenévesen, huszas évek elején, egy hangulatos helyen sokkal jobban bejövős, mint laptop előtt, jól begubózva egy plédbe és egy forró teán gondolkozva...rifresch: azóta kitöltöttem egy pohár kólát, csakazértis, lázadásom jeléül:) De ez nem fontos. Másnak lehet épp annyira bejövős és közeli, mint amennyire nekem nem bejövős és távoli. Mégis, ettől függetlenül, rég töltöttem enyire hangulatosan a vasárnap délelőttömet.
A saját polaroid képeimért pedig hatalmas köszönet Simon Mártonnak.
Kedvencek közül néhány címe:

210 De mivel a látszattal ellentétben nem
engedik törölni a feltöltött fotókat,
a valóságnak innentől
van egy pontja,
ahol nyár van és minden oké.

*** 
240 Megpróbálni elhinni.
241 Aztán megpróbálni nem hinni el.
***
214 A fűfoltok a farzsebemen, és a szavaid bennem.
*** 
082 Meg egy úszó videokazetta:              
Nyaralás
’94.
***     
139 Önarckép 6 éves kislányként.
*** 
446
Interjú. Csend.
Mit mentene ki egy égő házból?
A lángokat.
***
391
Álmodni annyi,
mint jelen lenni valahol,
ami nincs.
***
498
Ha rosszul érted félre,
az egész nem jelent semmit.
***
 311
Elmesélhetném csak idézetekkel.
Megúszhatnám, hogy beszélni kelljen róla.
*** 
403
Őszinte ne legyél,
olyat bárki tud.
***
334
A szerelem elmúlik, a bűntudat soha.
*** 
479. Pedig megígérted, hogy a horizontot
nem bántod.
***
515
És mint egy lekopott klaviatúrán,
nem tudom,
mi lesz.
***

090
Csak nyugodtan,
úgyis rosszul fogsz dönteni.
***
164 A minden az kevés.  
***
249 A szavaim nem forgatja ki,
csak engem.
*** 
326 egyik bűntudatot a másikért.
Mint újratelepíteni egy kertet.
***
 524
Hazudjunk valamit.
Ennél bármi jobb
***
439
Negyven kiló heroin az hány halál?
***
397
Ahogy a színtévesztő
örül ősszel a hulló,
zöld lomboknak.
***
324 Valamivel összetéveszted a múltat.
***
407
Akkor is színészkedtem,
amikor tényleg fájt.
*** 
120 Pontosan, mint a felhők.
***
  399
Csak ilyen távolról mutatom,
hogy ne lássam egészen én sem.  
*** 
041 Sok félreértett tévedés.
*** 
028 – Nem is tudtam, hogy szereted a maratont.
– Mert nem is szeretem.
***
516
Elképzelni a szomorúságot.
468
Málnás depresszió.
*** 
375
Minden nap újabb télre ébred.
***
146
Semmi olyat nem keresek, ami létezik.
***
296
Neonreklám villog:
Biztos.
***
010 A vér az, amit nem hiszel el.
***
457 Az adás utáni fekete-fehér zsizsegést
fényképezi hajnalig.
***
195 Mézt könnyezni.
***
133 Sírnivaló,
mint a tízéves kori arcod.
***
532 Nem maradt senki más,
aki bejelenthetné, hogy nyert.
Ez hát a győzelem?
***
376
Egy életre szól,
de tekintve az életet,
ez nem valami nagy dolog.
***
345
Pánikrohamot álmodni.
***
423
Vérzik az orrod.
Olyan dolgok járnak a fejedben, hogy a vérednek
nincs kedve egy térben lenni velük.
***
509
Olyasmiket csinálni,
amiktől fel szoktam ébredni
amikor kiderül, hogy csak álmodom.
***

483
Ahogy nap nap után
fogyatkozol,
úgy sötétedik.
***
513 Valami nem létezőnek a helye, 
ahová sejthetően más nemigen passzol.
***
231
Nézem a képernyőt,
a kedvenc számom megy lenémítva.  
***
332 Az idő egy szuszogva kocogó,
kövér kisfiú.
***
224
Zúg a mikró.
Leléptél vagy leléptem,
nem emlékszem
.
***
209 Magánsivatag.
***
050
Azt álmodtam egy ismeretlen nőről,
hogy az özvegyem.
Szia. Hiányzol.
***
447
Attól, hogy a szemem hozzászokik
a sötéthez,
én még nem tudok.
***
212 Álillúziók.
***
473 
Látod, 
azóta hordok színeket,
például a szürkét.
***
291 
Amikor egy óra múlva kiszedték
a ketrecből, a fiatalember azt mondta,
azért mászott be, mert meg akart halni.
Akkor mondták meg neki, hogy itt évek óta
nincsenek oroszlánok.
***
046 Mikor az álmaimat emlegetem,
legtöbbször hazudok.
***
333 Lelkesen süllyedek.
***
165 Mellkasröntgen-éjszakák.
***
201 Nosztalgia a jelen iránt.
***
294 
Egyszer egy fél délutánon át kaszkadőr 
akartam lenni,
aztán tessék.
 ***
127 Pillecukornak szólítani.
 ***
387 Hallgatom, mint labda az árnyékát. 
***
302
Zár, konvektor, hosszabbító, víz.
Mint egy öngyilkosság,
pedig csak a lefekvés előtti checklist.
***
101
Hívjon fel, aki tudja, mire vágyom.
***
453 A szomszéd néni
kitett egy tányér tejet az ajtaja elé
a szellemeknek.
***
257 Tüdőd láthatatlan lombjai közt
***
 219 Mint egy használt-tűzijáték kölcsönző.
***
196
Képzeld el, hogy kitekered
egy madár nyakát,
aztán eléd áll, és elmondja, milyen érzés.
***
362 Nem bocsátom meg, 
hogy lecseréltél 
valami öregre és  
unalmasra.
*** 
284
Bármilyen giccses,
egyszer kipróbálni
és tényleg betörni a tükröt.
***
070
Egy értelmetlen tetoválás
írásjegyeiről azt hazudni,
hogy örök szerelem.
***
159
Látod azt a kínai kajáldát?
Ott volt egyszer mindennek vége.
 ***
484
Mielőtt elkezdtem csapkodni meg dobálózni,
gondosan eltettem a képed a polcról.
  ***
448
Ha már úgyse lehet több két ember
között, mint időről időre egy soha,
különböző hangsúlyokkal.
  ***
179 A „< 3” etimológiája. 
***
172
Látod, ez lett belőled is,
szavak,
pedig tényleg hiányzol.