2013. december 29., vasárnap

Várólista 2014

Hogy miről is szól?
Várólisa 2014

Mert 2013-ban sikerült és nem csak számszerűleg, hanem élmény alapján is megérte. Nagyon jó könyveket választottam:

1. Yann Martel: Pi élete , igen épp akkor olvastam, amikor a film felkapott lett. Természetesen megvan az is. Természetesen a könyv tetszett. Természetesen a filmet nem néztem meg. Talán majd máskor...Mesés volt, félelmetes, valóságos. Ja és a regény végéhez: nekem is az állatos történet tetszik jobban.

2. Ingmar Bergmann: Jelenetek egy házasságból , különleges volt. Nagyon. Stílusos szereplők. Stílusos regény.

3. Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe, hihetetlenül angol volt. Nem lehet ezt másképp megfogalmazni. Mint ahogy azzal, hogy a rossz elnyerte méltó büntetését, nem lehet a regényt nem szeretni...:)

4. Mark Harlepin: Téli mese erről már írtam. Nagyon szerettem. Hatalmas élmény volt. :)

5. Mark Twain: Ádám és Éva naplója: Ádám megszólításai Évára (Az új teremtmény, A hosszú hajú):)) a sok zsörtölődése… :D
Éva túlkombinálása és túlelemzése….:) olyan majdnem szőke volt…és mégis...
Ádám ezt írta Éva sírjára: Ahol ő volt ott volt a Paradicsom.

6. Vivian Villamont: Kisdarázs Régóta tervben volt az olvasása és valahogy mindig kimaradt. Csodálatos volt.

7. Jostein Gaarder: Tükör által homályosan, nehéz erről a történetről bármiféle értékelést írni... Ariel azért jött, hogy megvigasztalja Ceciliet. Ez a legfontosabb, minden ezután következik és sokadlagos.


8. Torey Hayden: Szellemlány ez is egy nagy találkozás volt. Olyan, amikor érzi az ember, hogy el KELL olvassa a könyvet, mert tudja, hogy tartogat számára valamit.:)

9. Gárdonyi Géza: Annuska, úgy választottam, hogy biztosra mentem. Gárdonyi nálam Az Író. Csodálatosan ír. Bármiről.
Egyszerű, természetes, vonzó, csupa derű, csupa napsugár és emellett mélyen emberi... az a megnyugtató jóság, ami árad a sorok közül... És a nyelvezet: „zenélő tekintet”, vagy „Isten veled szép májusi álmom” (ez utóbbi egy ismeretlen lány kedves megszólítására). Tényleg egyedi, tényleg Gárdonyis.

10. Gárdonyi Géza: Nagyapó tréfái, olyan Gárdonyis. Nálam ez fogalom, jelző. Meleg, barátságos, kellemes. Olyan világ, ami már nincs. Olyan világ, ami már a gyerekeknek is régi volt. Valami más, valami új, miközben régi, valami egyszerű, mégis egy kincsesládányi titokkal teli…

11. Alexander Dumas: Monte Cristo grófja , ha csak ezt a könyvet olvastam volna a listáról és nem sikerül teljesítenem, akkor is győztes lettem volna :)

12. Oliver Sack: Az elme szeme, érdekes volt. Nagyon. Olyan valakitől kaptam ajéndékba, aki fontos nekem, fontos a véleménye. Tudtam, hogy nem fogok csalódni a könyvben. Ez így is volt. De valami mégis hiányzott. Talán túl nagy volt a várakozásom…
A könyvet pedig ajánlanám mindenféle hullagyenge, hogyan legyünk sikeresek könyv helyett… ezeknek az eseteknek van értelme, van min gondolkozni, van kikre felnézni, van honnan csakazértis stratégiák kidolgozását ellesni és egyáltalán…

És voltak kevésbé sikeres példányok:

13. Erlend Loe: Doppler , ő is lehetett volna egy olyan találkozás, mint Kisdarázs volt, vagy a Szellemlány... legalább akkora várakozásokkal vettem kézbe. Röviden és tömören: nem lett. És ezen véleményemet csak tovább alapoztam a szerző többi könyvével. 

14. Endrei Judit: Kemény üzenetek, avagy
hogyanlegyélsikeresvezető vizilabdába bújtatott könyve...

15. Gárdonyi Géza: Szüleim gyémántja voltam, nem is értem… Nagyon szeretem Gárdonyi műveit. Nem, nem csak az Egri csillagokat… szeretem a történeteit, szeretem a csodálatos nyelvezetét… alapvetően, Gárdonyin kívül is, szeretem a novellákat.
Zavarban vagyok, mert én ezt a könyvet szeretni akartam. Igazából meg sem fordult a fejemben, hogy lehet Gárdonyi művet nem szeretni…, az se, hogy ilyen cím alatt lehet ilyen fura összeállítást kiadni… nagyon rossz volt a hangulata.

(ami tetszett, az az igazából kegyetlen, de a kötet címadó novellája és egy másik, amit szerintem már olvastam valahol… a többi igazából nem maradt meg…, de, az utolsó, mert most fejeztem be és szurkolok, hogy ne azzal álmodjak…)
Sajnálom.:(

Talán a legellentmondásosabb könyvem volt, pedig ez is a tutibejön kategóriás könyv volt a listáról.

16. Dr. Csernus Imre-Pampurky Péter: Felnőtt húsleves, borzasztó volt. Távol áll tőlem a konyha, szóval végigszenvedtem. Nincs is nagyon amit írjak róla. Pedig nekem be szoktak jönni a Csernus könyvek, de ebben még ő se kötött le. Szinte semmi nem maradt meg a könyvből. Nem azért, mert rég olvastam... már az utolsó sor elolvasása után is ugyanezt éreztem. Közben volt egy két gondolat, ami tetszett, de ezek szerint mégse lehetett olyan magvas, ha időközben feleledtem, felírni se volt annyira késztetésem.

24 könyv volt a listámon. A kimaradtk közül néhányat nagyon sajnálok. Dougles Coupland X generációját nem tudtam beszerezni, de az biztos, hogy listától függetlenül, ha egyszer sikerül majd rá lecsapnom, nem fogom kihagyni.... Oliver Sacks másik könyve A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét. Olvasás alatt áll. Nem is mondhatom, hogy nem tetszik, de számomra nem az a könnyed olvasmány kategória... Böszörményi Gyula Gergő és az álomfogókja is kimaradt. Fogalmam nincs, hogy ezt sajnálnom kellene, vagy nem. Egyelőre nincs tervben a mindenképpen előkerül még listámon... Ahogy Eric Kinight Lassie hazatérje se szerepel a 2014-es terveim között.  
Szintén beszerzési probléma miatt maradt ki Popper Péter Felnőttnek lenni... -je, de ezt is el szeretném még olvasni a későbbiekben.
Két klasszikus is lemaradt. Henryk Sienkiewicz Quo vadis?-a és Jaroslav Hasek: Svejk-je. Őket sajnálom. És tervben vannak a későbbiekre. Nem csak azért, mert illik, hanem mert érdekel. Svejk az egyik legklasszabb színházi élményeim közé tartozik. Már csak azért is...:)
Dan Brown: A Da Vinci-kód... ez az a könyv, ami helyett az Inferno egyelőre elég volt a szerzőtől. Persze még lehetek annyira mazochista, hogy mégis... ki tudja...



És akkor a jövő évi tervek:)

1. Anne Rice: Interjú a vámpírral, mert ha már idén kivégeztem Belláék teljes történetét, akkor egy a kategóriájában kult is megérdemel egy olvasást.

2. Harper Lee: Ne bántástok a feketerigót, mert már rég el szerettem volna, kellett volna. Épp itt az ideje.

3. Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel, mert tetszik a borító, tetszik a cím és a fülszöveg is meggyőzött.

4. Németh László: Iszony, no itt nem lehet se címre, se fülszövegre, sőt borítóra se fogni. Egyszerűen csak érzem, hogy el szeretném olvasni.

5. Szilágyi István: Kő hull apadó kútba, szintén régóta várólistás, úgy érzem, hogy régóta el kellett volna.

6. Thomas Harris: A bárányok hallgatnak, mert van akinek a filmek jönnek be, másoknak a könyvek. Én az utóbbit választom.

7. Ally Carter: Ha megtudnád, hogy szeretlek, meg kellene öljelek, hogy legyen valami könnyed is a listán.

8. Angel Barta: Titkos szerelmi affér Párizsban, szintén mint a hetedik. Pluszba még Párizs. Ennyi elég is kell, hogy legyen.

9. Szeifer Natália: Láz, mert kíváncsi vagyok rá.

10. Charles Dickens: Szép remények, hogy eldönthessem, hogy milyen is az igazi Dickens-i Mesevilág...

11. Niccolo Ammaniti: Ahogy Isten parancsolja, idei első véletlen, de annál kellemesebben meglepő találkozásom a szerzővel meggyőzött, hogy szeretnék még tőle.

12. Williem Makepeace Thackeray: Hiúság vására, mert miért ne?:) Tetszik a cím.

 ... és az alternatív listám...

13. Richard Russo: Sóhajok hídja, a cím, a borító és a fülszöveg meggyőzött, hogy szeretném.:)

14. Stephenie Meyer: A burok, mert illik, mert érdekel, mert kíváncsi vagyok rá. Az őrültet lecsengett körülötte, most jött el az én időm.

15. Agota Ktristof: Trilógia, mert egy másik művével megvett a szerző magának. Kilóra.

16. Henryk Sienkiewicz Quo vadis?, tavaly is játszott, remélem idén belefér.

17. Jaroslav Hasek: Svejk, szintén.

18. Sylvia Plath: Az üvegbura, mert kult. Mert A Prozac ország kapcsán többször felmerült hasonlítási alapnak. Érdekel.

19. Lisa Genova: Megmaradt Alice-nak, mert érdekel. Cím, érdekes fülszöveg és szép borító.

20. Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről, ugyanazokért, mint az előbbi.

21. Choderlos de Laclos: Veszedelmes viszonyok, mert szerettem a filmet. Igen, az új változatot, ami nyálas, meg minden...

22. Kerston Gier: Rubinvörös, mert szeretem a sorozatok. Hogy mennyire fogom ezt, az majd kiderül.

23. Alessandro D Avenia: Fehér, mint a tej, piros, mint a vér: csodálatos borítója van. És különben is, szeretem a különlegességeket.

24. Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek, mert szintén az a különleges, ki kell próbálni kategória.

 

 

2013. december 27., péntek

Erlend Loe: Doppler, az utak királya

Erlend Loe hatodik, Doppler, az utak királya című regényében a fő-antihős, Andreas Doppler és jóléti partizáncsapata ott folytatja, ahol a Doppler (Scolar Kiadó, 2006) utolsó lapjain abbahagyta, s a szerző ígéretéhez híven tovább vívja harcát. Ugyanis még mindig háború dúl. Háború. Amelyet azért mégsem kell véresen komolyan venni. Például ki lehet belőle szállni, ha kezd kínossá válni a helyzet. Az írói én egyes szám első személyről egyes szám harmadik személyre vált, és fokozatosan kívülállóvá válva hagyja, hogy antifőhőse önmaga karikatúrájáva váljék. Vad neoanarchistából egy békés, konformista gondolatkísérlet alanyává szelídülve lehetővé teszi az olvasó számára a vele való teljes azonosulást. Doppler jellemének fogyaszthatóvá tétele így megengedi, hogy anélkül kövessük az ő példáját, hogy közben fel kelljen állnunk a fotelből, s elég, ha magunknak bevalljuk: ennél többet mi sem várunk el sem tőle, sem pedig önmagunktól. Hiszen tőrölmetszett anarchistának születni kell, ám az árát is komolyan megkérik – ezt a folytatás igazi hőse, Maj Britt példája mutatja a legjobban. Hozzá képest Doppler művagány, annak viszont őszinte és szerethető – pont olyan, amilyen az olvasó lenne az ő helyében.

Ezt írja a fülszöveg.
A könyv elolvasása után: Mivaaaaaannnn????  Nem akarok se olyan őszinte, se olyan szerethető lenni, mint Doppler, noha Erlend képzeletében biztos mindenki erre vágyik... Nem akarok kicsit se, nemhogy teljesen azonosulni a főszereplővel. Valaki, akit meggyőzött a szerző, tényleg írja már le nekem, hogy miért kellene ez nekem, mert nem értem...
Az eddigi regények alatt is az elolvasott sorok számával párhuzamosan gyűltek bennem a fenntartások a szerzővel és a regényekkel kapcsolatban. De úgy gondoltam, hogy hát nem vagyunk egyformák... biztos nem vagyok elég laza ehhez, de azért mégis végigolvasom, mert miért ne (az ilyen kísérletezgetésekhez viszont elég laza vagyok :))... 
És akkor jött ez a rész. Ami egész biztosan az utolsó könyv lesz a szerzőtől. Azon, hogy számomra ismét nem jelentett semmi a mű, még túl tudtam volna magam tenni (nem én vagyok a célközönség, biztos másnak bejön...). Azon is, hogy kiszólogat nekem és közben magában beszél. Az se zavar, amikor érzem, hogy az író nagyon el van telve magától, ha azt jófej stílusban teszi, amivel megnyer (na ez a jófej stílus itt azért erősen hiányzott...). Amire a cserkészetet, mint eszmét használta és amit kikerekített belőle... Na ez az, amin nem tudok és nem is akarok túllépni. Csak az első egy, két oldalon felháborító, utána igazából még a kis pislákoló fény is kialudt (, ami amúgy se volt túl nagy), ami egy könyvszerető embernél ritkán fordul elő...
Ezennel búcsút veszünk egymástól. Erlendnek biztos megmarad a lelkes olvasótábora, nekem meg a sok klassz könyv, amik csak rám várnak:) ... és amiket egész biztos mások írtak, nem a sikerszerző...,vagy egy másik sikerszerző.

2013. december 26., csütörtök

Mosonyi Aliz: Boltosmesék

Ez az a könyv, amiről nem igazán lehet írni. Forgatgatni kell. Minden egyes történetét sokszor sokszor elolvasni. Megcsodálni a sakkfigurákat. Megszeretni a szereplőket. Mosolyogni ahol mosolygós a meseszál, vagy legörbíteni a szánk szélét, ahol eltűnik a mosoly...



KIS BÁCSI GOMBOS BOLTJA
A Kis Bácsi Gombos Boltja éjjelnappal nyitva van. Százegy fiókban tartja Kis bácsi a gombokat, száz fiókot kihúz, minden gombot megmutat a vevőnek, a világ minden ruhájára lehet itt gombot találni, mégis van, aki a százegyedik fiókot is meg akarja
nézni. `Az a fiók üres`, mondja Kis bácsi, és nem mutatja meg soha a százegyedik fiókot. Csak éjjel, ha egyedül van, akkor húzza ki néha vigyázva, az a fiók csillagokkal van teli, az ég csillagaival, és ha még jobban kihúzza, nagy fényesség, egy kicsit belátni a
mennyországba, és hallani, hogy suttognak az angyalok.



A Térképek Boltjába bemegy a vevő, elmondja az élete történetét, a boltos meghallgatja, elővesz egy térképet, kitűz rá egy kicsi zászlót, és azt mondja: – Tessék. Ide sodorta magát az élet.


És hogy miről szólnak a mesék? Rólunk...

A Rózsaujjú Tündér Boltjába betévedt egy szegény vándor. – Egyen rózsát! Igyon hajnali harmatot! – mondta neki a Rózsaujjú Tündér. Megevett hat tányér rózsát, megivott hat liter harmatot a vándor, megtörülte a bajuszát, kiment az ajtón, azt se mondta, jó napot. – De szép bajszos ember! Sose felejtem el! – gondolta a Rózsaujjú Tündér. – Hanem azért a tányért mégiscsak utánavágom. Meg még a poharat is. 

Rövidek ...
A Kerek Perec Boltjában se méz, se máz, se mazsola, mindenkinek megmondják az igazat. – Fujj, fujj – mondják a vevők –, csak így? Se méz, se máz, se mazsola? Lenne inkább drágább, de adnák meg a módját!

Megkökkentők.
Az Életrevaló Fánkok Boltjában lélekszitán léleklisztet szitál a pék, abból süti a fánkot. Hanem a cukrot hol elfelejti, hol nem, hol tesz bele, hol nem. Jönnek a vevők, kérdezik: – Keserű fánk az élet? Vagy édes? – Én azt honnan tudhatnám – mondja a pék. – Meg kell venni, meg kell enni. Abból megtudhatják.

De mindenképp stílusosak, egyediek és szeretnivalók.
Ül az ifjú Ármányka az Ármányok Boltjában, és szövi az ármányt. – Hatalmas ármányt szövök – gondolja –, lesz benne minden: utazás, bűnbánat, zseblámpa, félmosoly, italok, levelek, lépcsők, folyosók – gyönyörű szép lesz! Jön az öreg Ármány, ránéz a színes ábrákra, megcsóválja a fejét:
– Csak egyszerűen, fiacskám! Csak egyszerűen! 

Meg Rosoff: Majd újra lesz nyár…

„Elizabeth a nevem, de senki sem szólít így. Mikor megszülettem, és az apám rám nézett, biztos arra gondolt, hogy olyan méltóságteljes, szomorú képem van, mint egy középkori királynőnek vagy egy halottnak. Később kiderült, hogy átlagos vagyok, nincs bennem semmi különös. Még az életem is tök átlagos volt eddig. Ez egy Daisy élete, nem egy Elizabethé.”
„Azon a nyáron, amikor elmentem Angliába az unokatestvéreimhez, minden megváltozott. Valamennyire a háború miatt is, hisz az állítólag nagyon sok mindent felborított, de mivel nem sokra emlékszem a háború előtti életből, az nem is igazán fontos most ebben a könyvben.”
„Leginkább Edmond miatt változott meg minden körülöttem. Elmondom, mi történt. Itt és most – az én könyvemben.”
Daisyt, míg apja rémes, új felesége gyereket vár, lepasszolják nyaralni a vidéki rokonokhoz. Egyik ámulatból a másikba esik: sosem hitte volna, hogy vannak tizennégy éves srácok, akik cigiznek, autót vezetnek, és egyáltalán: olyan szabadok, mint bármelyik felnőtt. Daisyt elvarázsolja a szabad élet, na meg az unokatestvére, Edmond. Főleg az után, hogy felügyelet nélkül maradnak, mert kitört a háború. A háború, amelynek méreteit és súlyát képtelenek felfogni egészen addig, amíg be nem kopogtat hozzájuk egy rokonszenvesnek távolról sem nevezhető alak személyében…

Egy fikció..., vagy mégsem? Egy könyv a harmadik világháborúról. Tetszetős borító, bíztató fülszöveg. 
És akkor a kezembe veszem ezt a borítót... és azon gondolkozok, hogy mit is keresett ez a könyv az én várólistámon..., azért mégis elolvassa az ember, ha már... és már néhány sor után tudja az ember, hogy miért is akarta elolvasni. Hogy az amúgy fülszövegben kiemelt szerelmi szál eltűnik és csak a regény végén kerül elő, abban a formában, ami az eseményekhez méltó és illik. Nem lett egy csillivilli vattacukros vég. Nem lett igazából semmilyen vég. Elbírt volna még a történet jónéhány oldalt...
Egyes szám, első személyben van megírva, egy tipikus kamasz gondolataival, stílusával.
Szerintem a világ nem értékeli eléggé, hogy mennyi mindent sikerül végül nem kimondanom.
Mindezt kiegészítve néhány kamaszokat érintő problémával, pl. anorexia, vagy a végén az öncsonkítás...
És a háború, ami mindig ugyanolyan. A helyszín mindig változik, a törénet sohasem... sok borzalom. Halál. Kegyetlenség. Undorító. És mi lesz akkor, amikor vége a háborúnak? Mi van a díszlet mögött? Fel lehet- e dolgozni bizonyos élményeket? Mert erről nem szólnak a történelemkönyvek...


– Ha olyan kurvára figyel – ordítottam –, miért nem hallja meg, hogy éveken át csak miatta csináltam végig minden egyes napot, csak miatta nem döglöttem meg?
– Tudja – felelte Isaac – , csak elfelejtett hinni benne.

P. F. Thomése Árnykislány

A legtöbb nyelvből hiányzik egy szó. Ha valaki elveszíti a férjét vagy a feleségét, azt mondjuk rá: özvegy. Ha valakinek meghalnak a szülei, úgy nevezzük: árva. De mit mondunk arra az édesanyára vagy édesapára, aki a gyermekét veszítette el? 

Az Árnykislány Thomése megindító megemlékezése halott kislányáról. Siratóének, amelynek gyászos dallamába már belevegyülnek egy kényszerű újrakezdés hangjai. Hitvallás a szeretet mellett.


Egy csokor érzelem és hangulat. Bár két kis láb és egy fél pár cipő van a borítón, de maga a könyv nem vezet sehova.  Mert alaptémájából adódóan nem is teheti...
Nincs története. Érzelmek vannak benne. Pillanatok. Egy egy mozzanat. Sok fájdalom. Mégtöbb hiány. 
A borító, a cím nagyon el van találva. Az alapgondolat is olyan, amivel igenis kell foglalkozni.
A szerző pedig hiteles volt. Emlékromok közt írott szavak egy üres szobában.
Az alkotás továbbra is a vegyes kategória, ahol nem tudja az ember, hogy ez most jólesett, vagy nem, hogy tudja- e szeretni, vagy talán azért mégis egy kicsit mást akart...  


Hogy igazából élhess, félned kell a haláltól, kell, hogy legyen veszítenivalód. Kell, hogy legyen valamid, valami, amit nem veszítettél el.

Bálint Mátyás: Újjászületés

A Győri Audi ETO KC BL-győzelmének hihetetlen története

Egy könyv, ami arról szól, amit az olvasás mellett igazán, de igazán szeretek:) A kedvenceimről. 
És itt elsősorban nem csak játékosokra gondolok... Igazából hosszú és szép történet ez.
Nem tudom, hogy hol és mikor kezdődött. Igazából így alakult. Egy két játékostól eltekintve és a Szálljelkismadaras válogatott mellett, mindig a Görbével felálló ETOnak szurkoltam. 
És az, hogy igazából akkor szerettem meg a csapatot a legjobban, amikor 2007ben ezüstöt nyertek az NBIben, ez megint csak a körülöttemmindigegypicitmásképpalakulnakadolgok része lehet...

Szeretem a kézit nézni. Szeretek szurkolni. Szeretem a jó kézit. Az utánpótlás is érdekel. Természetesen itt is megvan, hogy kinek szurkolok.:) Azzal kiegészítve, hogy itt szurkolok igazán a kiélezett meccseknek, mert meggyőződésem, hogy azokból fognak tanulni a játékosok.

Szeretem a meccseket. Nem jutok olyan gyakran élő csarnokhangulathoz, mint azt szeretném, de nagyon tudom értékelni és élvezni a lehetőségimet. A debreceni bajnokavatókat legalább annyira, mint a Viborg elleni hazai pályás BL döntős meccset... ám számomra a legemlékezetesebb és legkedvesebb az egy NBIBs Spartacus elleni meccs volt Bpen, ahol volt szerencsém az egyik fiatal játékosunk nagymamájának társaságában megtekintenem és végigszurkolnom. 
De legalább annyira élveztem az up válogatott csapatok 2,3 évvel ezelőtti nagybányai tornáját is. 

És akkor leültem olvasni a könyvet. Igazából egy autóút alatt sikerült (nem, nem a szomszéd városból kocsikáztunk). Minden sorát szerettem. Akár Vanyus Attila sorait, akár az edzőnkét, aki HATALMAS Ember, de igazából egyenként emelhetnék ki mindenkit, hisz mindenhol volt egy két olyan gondolat, ami tetszett, amin mosolyogtam, amivel egyetértettem, ami új volt, ami csak úgy egyszerűen érdekelt, ami csak jólesett...

A könyv címe ahhoz a meccshez kapcsolódik, amin a legtöbben már feladtuk a reményt. Igen. Aki ismer, az mindenki tudja, hogy nem vagyok az a vészmadár típus szurkoló. Sőőőőt... Hogy igazán minden helyzetnek a pozitív hozadékát nézem és nem szoktam feladni előre egy meccset se.:) ... és mégis, valahol a 45. perc környékét elfogyott a hitem. És nem éreztem semmit, csak a lányokat sajnáltam nagyon nagyon, mert tudtam, hogy ők is másképp képzelték el a dolgokat..., mert tudtam, hogy nekik százszor fontosabb és jobban fogja őket bántani a meccs végén, hogy egy tökéletes szezon egy meccsen elmegy... - , DE ők nem adták fel! És innentől kezdve minden BL döntős percet jutalomként éltek meg és az is volt. A játék is örömkézi...:)

BL győzelem lett a vége és tényleg örültem, hisz tudtam, hogy ezért dolgoztak, ezért hajtottak egész évben és nemcsak...
Miközben azt is éreztem, hogy nem szeretem se jobban, se kevésbé ezt a csapatot se, mint azt, amelyik a Viborg ellen egy góllal maradt alul, vagy xelt a Buduval.
Mert igaz, hogy szimpatizálni lehet játékosokkal, vagy csapatokkal, de mindenkinek csak egy CSAPATA lehet.

Az idei idény legfontosabb része még előttünk áll:) Kívánok ETOs lányainknak és nekünk szurkolóknak is sok sok örömet, Katrinet és Orsit kivéve mindenkinek sok sok gólt:)

A könyvre még röviden visszatérve: nem lehetett elrontani. Egy olyan évadról szól, ami teljes egészében tökéletes volt. Kellett a Budu ellen idegenben egyel megnyert meccs, ahogy az elődöntős minusz egy is a végső győzelemhez:) Köszönet azoknak, akik összehozták:)


2013 könyvekben, avagy amiket olvastam...

...mert az idei év nagyon vegyes volt. Könyvileg is.
Voltak benne régóta várt könyvek, amiből nagy csalódások lettek (Dopplerek)..., meg olyanok is, amik a csakazértiselolvasokmertúgyillik kategóriából kitörve legnagyobb kedvencek lettek (pl. Tolkien GyűrűkUra, vagy MonteCristo). 
És volt benne sok sok SZJG és LeinerLaura, aki megmaradt a megunhatatlan kedvencnek:)
Sikerült megszerezni a KázmérésHubák néhány példányát és alig várom, hogy lecsaphassak bármily formában a következőkre...:)
Kivégeztem olyan sorozatokat, könyveket amik nagy hátránnyal indultak, de félretettem a néha jogos (Árnyalatos sorozat), néha pedig jogtalan előítéleteimet (Lakatos Levente könyvei...) és az biztos, hogy nem unatkoztam egy pillanatra se a könyvekkel eltöltött idő alatt:)
... véletlenül botlottam bele, életem egyik legszebb napján, de biztos nem utolsó találkozásunk volt... Niccolò Ammaniti. Ezt a nevet érdemes megjegyezni.
A régvárt kategóriából is többen nem okoztak csalódást: Torey Hayden könyvei, vagy Kizsdarázs, de épp az Ádám és Éva naplója is a kedvenc kategória lett. Ahogy Ben Rice Babó és Bigyója is.
Zacher szintén véletlen találkozás volt, de a nagyon hamar szívbe zárható fajtából.
... igen, az hogy épp tartottam egy könyvtől, vagy írótól, nem volt alaptalan (Brown úgy egészében), miközben mások Zafon, Dickens, Dumas elvarázsoltak...:)
Olvastam könnyed és kevésébé lightos könyveket. És több esetben mindkét típust nagyon szerettem:)
Elolvastam a kedvenc kézicsapatom könyvét a BL győzelemről.:) és annak, akinek az olvasás mellett a kézi a másik mindene... kellhet- e ennél kellemesebb olvasmány?...
Résztvettem ezen http://olvasonaplo.net/olvasonaplo/2013/11/04/varolista-2013-celegyenes/ és az idei sikeres teljesítés és nem utolsó sorban a könyvélmények miatt 2014-re is gyűjtögetem a könyveket...:) 

Soha rosszabb könyvélményeket:)


És akkor az idei lista:)
  1. Mosonyi Aliz: Boltosmesék
  2. P. F. Thomése: Árnykislány
  3. Bálint Mátyás: Újjászületés
  4. Meg Rosoff: Majd újra lesz nyár
  5. Charles Dickens: Karácsonyi ének
  6. Dan Brown: Inferno
  7. Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok
  8. Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka
  9. Cecelia Ahern: Ahol a szivárvány véget ér
  10. Alan Bennett: A királynő olvas
  11. Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja
  12. Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége
  13. Barbara Pease – Allan Pease: Miért hazudik a férfi? Miért sír a nő?
  14. Bill Watterson: Irány Észak!
  15. Bill Watterson: Kázmér és Huba
  16. Bill Watterson: Valami folyik az ágy alatt
  17. Bodor Ádám: Verhovina madarai
  18. Carlos Ruiz Zafón: Angyali játszma
  19. Cathryn Cooper (szerk.): Pajkos mesék
  20. Cecily Von Ziegesar: Hot girl
  21. Cecily Von Ziegesar: Hot girl 2.
  22. Daniel Framer: Ich werde ein Teddybär
  23. Dr. Csernus Imre – Pampuryk Péter: Felnőtt húsleves
  24. E. L. James: A szabadság ötven árnyalata
  25. E. L. James: A szürke ötven árnyalata
  26. E. L. James: A sötét ötven árnyalata
  27. E. T. A. Hoffmann: Az idegen gyermek
  28. E. T. A. Hoffmann: Diótörő
  29. Elina Hirvonen: Legtávolabb a haláltól
  30. Elizabeth Wurtzel: Prozac-ország
  31. Endrei Judit: Kemény üzenetek
  32. Erlend Loe: Doppler
  33. Erlend Loe: Naiv.Szuper.
  34. Fejes Endre: A hazudós
  35. Feldmár András – Büky Dorottya: A barna tehén fia
  36. Feldmár András: Szabadíts meg a gonosztól
  37. Gisela Braun – Dorothee Wolters: Das große und das kleine Nein
  38. Gyömbér Noémi – Kovács Krisztina: Fejben dől el
  39. Gárdonyi Géza (szerk.): Nagyapó tréfái
  40. Gárdonyi Géza: Annuska
  41. Gárdonyi Géza: Szüleim gyémántja voltam
  42. Havas Henrik: Méhkirálynő
  43. Heidi Kaduson – Charles Schaefer (szerk.): 101 játékterápiás technika
  44. Herta Müller: Lélegzethinta
  45. Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból
  46. Irvine Welsh: Trainspotting
  47. J. K. Rowling: Átmeneti üresedés
  48. J. R. R. Tolkien: A babó
  49. J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
  50. Jane Asher: 101 dolog, amit jó lett volna tudni a gyerekekről
  51. Janikovszky Éva: Az úgy volt…
  52. Janikovszky Éva: Örülj, hogy lány!
  53. Jean Webster: Nyakigláb Apó
  54. Jeff Kinney: Egy ropi naplója
  55. Joanne Harris: Csokoládé
  56. Joseph Heller: A 22-es csapdája
  57. Jostein Gaarder: Tükör által homályosan
  58. Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem
  59. Kádár Annamária: Mesepszichológia
  60. Lakatos Levente: Barbibébi
  61. Lakatos Levente: Bomlás
  62. Lakatos Levente: Loveclub
  63. Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 1. – Kezdet
  64. Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 1. – Kezdet
  65. Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 2. – Együtt
  66. Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 2. – Együtt
  67. Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 3. – Egyedül
  68. Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 3. – Egyedül
  69. Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4. – Barátok
  70. Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4. – Barátok
  71. Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
  72. Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
  73. Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 6. – Ketten
  74. Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 6. – Ketten
  75. Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 7. – Útvesztő
  76. Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 7. – Útvesztő
  77. Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 8. – Örökké
  78. Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 8. – Örökké
  79. Leiner Laura: A Szent Johanna gimi – Kalauz
  80. Leiner Laura: Bábel
  81. Lilly Lindner: Bevor ich falle
  82. Lilly Lindner: Splitterfasernackt
  83. Lázár Ervin: A Hétfejű Tündér
  84. Lázár Ervin: A kisfiú meg az oroszlánok
  85. Lázár Ervin: Berzsián és Dideki
  86. Lázár Ervin: Berzsián és Dideki
  87. Margery Williams: A bársony nyuszi avagy a játékok életre kelnek
  88. Mark Helprin: Téli mese
  89. Mark Twain: Ádám és Éva naplója
  90. Niccolò Ammaniti: Én nem félek
  91. Nora Roberts: Tündérvarázs
  92. Oliver Sacks: Az elme szeme
  93. Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe
  94. Raana Raas: Csodaidők 1. – Az ogfák vöröse
  95. Robert Fulghum: Alles, was du wirklich wissen mußt, hast du schon als Kind gelernt
  96. Rui Cardoso Martins: És ha nagyon meg szeretnék halni
  97. Schäffer Erzsébet: Egyszer volt
  98. Sebestyén Balázs: Szigorúan bizalmas
  99. Stephenie Meyer: Breaking Dawn – Hajnalhasadás
  100. Stephenie Meyer: Eclipse – Napfogyatkozás
  101. Stephenie Meyer: New Moon – Újhold
  102. Szepesi Nikolett: Én, a szexmániás
  103. Tammara Webber: Easy – Egyszeregy
  104. Torey Hayden: Egy gyerek
  105. Torey Hayden: Szellemlány
  106. Turi Tímea: …gyereknek lenni…
  107. Varga József: Egyperces mesék
  108. Viviane Villamont: Kisdarázs
  109. Vujity Tvrtko: Tizenkét pokoli történet
  110. Vujity Tvrtko: Újabb pokoli történetek
  111. Weöres Sándor: Psyché
  112. Yann Martel: Pi élete
  113. Zacher Gábor – Karizs Tamás: A Zacher
  114. Ágai Ágnes: A titkokat az ujjaimnak mondom el
  115. Douglas Coupland: A rágógumitolvaj
  116. Ben Rice: Babó és Bigyó
  117. Monica Murphy: One Week Girlfriend – Heti csaj
  118. Alice Clayton: Faldöngető
  119. Békés Pál: Csikágó
  120. Alice Sebold: Komfortos mennyország
  121. Szabó Magda: Álarcosbál
  122. Erlend Loe: Doppler, az utak királya

2013. december 24., kedd

Charles Dickens: Karácsonyi ének

Fel volt készülve szinte bármire, de semmi esetre sem volt felkészülve a semmire.

„Mi egyéb nektek a karácsony, mint az az idő, amikor számlákkal kell fizetni pénz nélkül; amikor egy évvel öregebbek vagytok, de egy órával sem gazdagabbak…?” – gúnyolódik Scrooge úr, minden idők irodalmának talán legfösvényebb, legkellemetlenebb figurája. „Humbug” – mondja megvetően a nyomorultak szent áhítatára Ám csodálatos látomásai nyomán a nagy Ünnepre még az ő gonoszsága is megváltásra lel, a múlt és a jövő képei rádöbbentik sivár jelenének ostobaságára.
A nagy angol mesemondó legszebb története az 1843-ban írt és most is időszerű Karácsonyi ének.


Mert már oly rég vágytam rá, hogy Karácsony közeledtével elolvassam... nem volt ez véletlen.:)
Olyan mese, amit sok embernek el kellene olvasni és még az sem lenne elég.
Annyi szeretet, melegség, jóság, vídámság, ragaszkodás, emberség és önzetlenség van benne, amennyi a Karácsonyhoz kell... és nem csak a Karácsonyhoz... 
Mindez Dickens szemén keresztül, ami szintén egy külön Mese-világ. 
Biztos lehetett volna másképp is. Lehet, hogy Scrooge úr sarkított volt (, vagy csak azt szeretném hinni...?), mint ahogy a többi szereplő jósága is (, vagy az évek és a rutin miatt már nem tudom elhinni...?).
Hangulatos volt és valahogy mégis úgy érzem, hogy nem ért el... ez az érem másik oldala. Épp ezért még akarok majd Dickenst, hogy tudjam, hogy ez a Mesevilág más környezetben is ilyen mesés, ettől mesésebb, vagy egészen más...

Meg fogom ünnepelni a karácsonyt szívemben, és iparkodom egész esztendőben ünnepelni. Élni akarok a Múltban, a Jelenben és a Jövőben. Versengjen bennem ennek a háromnak a szelleme.


2013. december 16., hétfő

Dan Brown: Inferno

Csak egyetlen ragályos kórokozó van, ami gyorsabban terjed a vírusnál, gondolta Sinskey. A félelem.

Nem tudom, hogy hol is kezdjem. 
Elsősorban virtuális gratuláció nekem, mert sikerült. 
Elég sok időbe telt, de a helyzet úgy hozta, hogy sikerül életem első Brown regényét végig elolvasnom. 
És akkor most kellene a szubjektív értékelés érkezzen. Hmmm.... 
A fülszöveg alapján ígéretesnek és igényesnek tűnik:


„Keressetek és találtok.”
Ez a bibliai idézet visszhangzik Robert Langdon, a Harvard jeles szimbólumkutatója fejében, amikor felébred egy kórházi ágyon, és nem tudja, hol van és hogy került oda. Arra a morbid tárgyra sincs magyarázata, amelyet a holmija közt eldugva találtak.

Langdon az életéért menekül egy őrült hajsza során Firenzén át, egy fiatal orvosnő, Sienna Brooks társaságában. Csak úgy szökhetnek meg ismeretlen üldözőik elől, hogy Langdon beveti ismereteit a történelmi homlokzatok mögött rejlő titkos átjárókról és ősi rejtelmekről.
Egyedül Dante sötét, monumentális remekének, a Pokolnak néhány sora vezérli őket, amelynek segítségével megfejthetik a reneszánsz legünnepeltebb műveinek – szobroknak, festményeknek és épületeknek – mélyén rejlő kódokat, hogy eljussanak egy kirakós játék megoldásához, melynek révén talán elháríthatják a világot fenyegető félelmetes veszélyt…
A történelem egyik leghátborzongatóbb irodalmi klasszikusa, a Pokol ihletésére született, és díszletei között játszódó mű Dan Brown eddigi legellenállhatatlanabb és leggondolatébresztőbb regénye; lélegzetelállító versenyfutás az idővel, amely már az első oldalon rabul ejti az olvasót, és el sem ereszti a befejezésig.

És szép lassan, vagy gyorsan (kinek kinek tetszés és ízlés szerint...) hamar eltávolodik az ígéretes jelzőtől.
Nem véletlen tartottam Brown könyveitől eddig. Nem nekem íródtak, az egész biztos. 
Végig az volt az érzésem, hogy olyan, mint egy menő akciófilm, lövöldözés meg minden... megvan a szerelmespár (lightosabb kiadásban) és csak Bruce Willis hiányzott. Mármint nem nekem, ugyanis nem vagyok akciófilm néző..., de el tudtam volna képzelni, hogy színrelép.
Maga a történet akár jól ki is lett volna találva, a sok, néha felesleges csavarral együtt is, csak valahogy elment mellettem a lényeg. Kevéssé izgultam, a szereplők se lettek szimpatikusak, igazából úgy senki.
Velencébe elég rég vágyódok, de nem éreztem olvasás közben, hogy én most azonnal indulni akarok (noha hajlamos vagyok a túllelkesedés ezen formájára...).
Mindent egybevetve valahol érdekes volt, de nem tudnám műfajilag meghatározni. Mert se nem szép-, se nem szórakoztató irodalom. 
A Da Vinci kódon még gondolkozok, egy utolsó esélyt talán még adok a kapcsolatunkank (többször kezdtem neki, többször nem értem a végére...).


A világ legrosszabb fajta magányossága az az elszigeteltség, amelyet az idéz elő, hogy félreértik az embert.

2013. december 8., vasárnap

Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok

Amikor Dani először ment óvodába, nagyon örült annak, hogy már óvodába mehet, csak még annak nem tudott eléggé örülni, hogy ott is kell maradni.

Hogy miért is annyira szeretnivalók a Janikovszky könyvek? ..., mert nem csak az óvodával van így az ember...

Mert olyan könnyen a sajátunknak lehet érezni a történeteket. Mert egyszerűek, kedvesek és tiszták. Minden bennük van, ami jó. És ami nem jó is. Csak valahogy szépen csomagolva. Nem elrejtve. Egyszerűen az egész részeként. 

Olyan élethűek. Egy olyan élet másai, amit a szerethető oldaláról mutat be a szerző.

Rövid történetek. Igazából el se kezdődik a legtöbb és már vége is. És közben az első soroktól meghódítja az olvasót.

Mert olyan szépen tud írni a legapróbb részletekről is...

Mert szórakoztatóak. Mert kedvesek.

Mert nem lehet kinőni a történeteiből.

Mert egyszerűen jólesik olvasni.