Tompa Andrea: Fejtől s lábtól - Kettő orvos Erdélyben

Na szerusz,

... egy könyv, ami annak ellenére nekem szól, hogy Kolozsváron játszódik.
Kolozsvár nem az én városom. Ennek hosszú története van, de nagyon távol áll tőlem...
De ez a könyv az enyém. Enyémek a szereplők. A két főhős. Enyém az orvosi egyetem története. Enyém az első éves egyetemisták története. Enyém a könyv nyelvezete. Enyém lett minden aprólékos leírás. Enyém lett Tompa Andrea világa és egy kicsit TompaAndrea Kolozsvára is.... És ez több, amit az ember egy könyvtől kaphat. Nem egy történetettel, sokkal inkább egy amúgy is bennünk levő életérzéssel ajándékozott meg.
Hihetetlen mennyi tapintat, mennyi érzékenység rejtőzik a sorok között. És az méghihetetlenebb, hogy ez elég ahhoz, hogy az amúgy kényes témák (nem kevés) minden feszengés és kellemetlen életérzés nélkül, de szépítések és elhallgatások nélkül, a hétköznapok természetességével válnak befogadhatóakká.

Hogy miről is szól tulajdonképpen? Mesélje el Tompa Andrea helyettem. Riport Tompa Andreával. ... és meséjék el Károly Csaba és beszélgetőtársai: Pro és kontra, elemzőktől a Fejől s lábtól-ról.

És hogy nekem mit jelentett ez a könyv? Egy könyv a lázadásról. Egy könyv a kitartásról. Egy könyv az útkeresésről. Egy könyv az elfogadásról. Egy könyv a fejlődésről. Egy könyv a megbocsátásról. Egy könyv a túlélésről. Egy könyv a továbblépésről. Egy könyv az életről.

Sokat tanultam magamról. Sokat tanultam a környezetemről. Miközben igyekeztem a lehető leglassabban olvasni a történetet, hogy sokáig tartson.
Nem tudom, hogy nem orvosi szemmel milyenek lettek volna a leíró részek. Én ugyanúgy élveztem a sebészeti leírásokat, ahogy a kórbonctan gyakorlatokat, a SMURDozást (gyorskocsizást), a fürdők leírását, a nők helyzetét a orvoslásban, vagy az ikrek szülésének levezetését, plasztikai sebészet helyzetét az ezerkiláncázas évek elején és természetesen a kolozsvári pszihiátrián játszódó részt. Egy émény volt minden sora. Nagyon egyben van az egész történet...

... olyan az a hang, mint a moha a nyári erdőn, csak rá kell feküdni s kész.

És most mégis nehéz helyzetben vagyok. Már a kosaramban van Tompa Andrea első alkotása. És félek nekikezdeni. Mert az is Kolozsváros történet ám. Sokak szerint jobb, erősebb, mint ez a kedvenc, ami a szerző második könyve ugye..., de úgy érzem nekem egyelőre idő kell. Nem szeretném még elengedni ezt a történetét... és félek a csalódástól, mert a Fejtőlslábtóltól nem tudok mégjobbat elképzelni.  Nem tudom még elengedni a történetet. Újraolvasós lesz. Valószínű, hogy sokszor. Mert mindig van amit tanulni. Magunkról. Másokról.
Köszönöm Andrea ezt a különleges könyvélményt!

Ki otthon lett megszülve, még abba se bízhat szegény, hogy el lett cserélve, s őneki voltaképpen mások a szülei.