Ágai Ágnes: Kamaszságok

A versek a kamasz fiú érzelemvilágát, sajátos éles, friss, kritikus szemléletét tükrözik. Az aforizmaszerű bölcsességektől a kamasz szerelem szép megfogalmazásáig, a fiatalok világának sok apró részlete megtalálható itt egy őszinte és szeretetre vágyó, a magánytól félő kamasz látásmódján keresztül. Beszél önmagáról, szűkebb és tágabb környezetéről, szülőkről, felnőttekről, társakról, szerelmekről, a világhoz, a valósághoz való viszonyáról. Ágai Ágnes verseit nem csak az ifjú olvasóknak ajánljuk, hiszen a felnőtt olvasók is tanulságot és örömet lelhetnek bennük.

De még mennyire :) és akkor jöjjenek a versek :)... legalább néhány...


Én reggel szeretnék vacsorázni,
éjjel fogat mosni,
délben krimit nézni,
hajnalban lepkét fogni.
De sajnos nem lehet.
Nincs lepkehálóm. 

                                                    ***

Nem tudom pontosan kifejezni,

amit érzek, ezért vagy hallgatok, 

vagy azt mondom, amit mindenki mond.

Így remélem, hogy megértenek.

                                                  ***

Van egy kabalamacim,

de szégyellem hordani,

mert már kinőttem belőle.

Ezért csak a fürdőszobában veszem elő,

amikor azt vizsgálom,

végül is mikor borotválkozhatom.

                                                  ***

Az a fontos, hogy megtaláld önmagadat,
mondja István bácsi, a pszichológus.
Ennyit én is tudok, azt mondja meg,
hogy hol keressem.

***

A jó nevelés ismérvei:
kedves egészségére, fogadja őszinte…
Kellemes ünnepeket, remekül áll neked,
ó, milyen kár érte!

 ***

Nem szeretem azokat a felnőtteket,
akik úgy kezelik a kamaszkort,
mint egy lábon kihordott gyermekbetegséget.

 ***

Azt szeretem a híradóban,
hogy olyan, mint egy dokumentumfilm,
amatőr szereplőkkel,
profi rendezővel,
erkölcsi tanulság nélkül.

 ***

Mindenki siet, senki nem ér rá,
halaszthatatlan élnivalója van.
Csak dédike ül csendesen a napon,
vele lehetne beszélgetni. De süket.

 ***

Imádom a haverkodó felnőtteket:
heló, csávó, smároltál már a kis csajjal?
Ilyenkor azt szeretném mondani:
Sir, jobban áll Önnek,
ha nosztalgiázik.

***

Öcsém megkérdezte:
mi az, hogy buzi,
mondtam: kicsinyítés,
olyan, mint az izgi.
Egy gyereknek is meg lehet
mindent magyarázni.

***

Éliás bácsi, a szomszéd,
mindig átkopog, ha magnózom.
Én visszakopogok, hogy hallottam,
tudomásul vettem, a hangerő marad.
Tökéletes diplomácia. 

***

Én hiszek még a Télapóban,
csak ráhagyom Anyára és Apára,
hogy ők hozzák az ajándékot,
hadd örüljenek. 

 ***

Mi van akkor,
ha valaki kilép az életbe,
de nincs jogosítványa?

***

Ti nem tudok beilleszkedni,

mondta a magyartanárom.

De hát hogy illeszkedjünk

be abba, amit most akarunk

megteremteni?

***

És aztán?- kérdezték a srácok.
Aztán semmi.
Egyáltalán semmi?
Egyáltalán semmi.
Ennyire beleestél? 
Ennyire.

***

Ugye beengedsz, hogyha kopogok?
Ugye meghallgatsz, hogyha suttogok?
Ugye elhiszed, amit gondolok?
Ugye megtartasz, hogyha maradok?
Ugye elengedsz, hogyha akarok?

*** 

Belekaroltam a szélbe,
és futottam vele.
Hanyatt feküdtem a földre,
és magamra húztam az eget.
Megfogtam a katicabogarat,
és szerelmet vallottam neki.
Vállamra vettem az erdőt,
és feldobtam a levegőbe.
Felkúsztam a nap sugarára,
és rásütöttem a világra.