Leiner Laura: Hullócsillag

– London – kiáltottam én.
– London – bólintott Evelin büszkén.
– London – szállt be Márk is.
– London – üvöltött Bogyó, az FBA frontembere.
– London – helyeselt Pete izgatottan.
– Fákjú! – ordította Puding, mire mindannyian kérdőn néztünk rá. – Mi van? – kérdezte. – Én ennyit tudok angolul.

Bexi, akinek mostanra megjelent, és zajos sikert aratott a második nagylemeze, az Offline, továbbra is sikeres énekesnő, Nagy Márkot viszont teljesen elfelejtették, mert végül nem ő nyerte a tehetségkutató műsort. Körte mindent megtesz, hogy ismét sikeressé tegye Márkot, de ez nem egyszerű, nagyon mélyről kell felhozni a srácot. És hát ott vannak neki Aszádék is, még mindig a garázsában. Ezért aztán Körte megragadja a romlott majonéz miatt adódó lehetőséget, és belegyezik abba, hogy menedzseltjeivel Londonba repüljön egy utazási műsor forgatására.
A Hullócsillag a Bexi-sorozat második kötete, a Késtél folytatása.

Beki talán Laura eddig legjobban sikerült női karaktere, Kinga mellett.  Jó jó, benne vannak a tini bénázások, de ez így, ebben a formában és mértékben szerintem még rendben van és belefér.

A történet is pörgős, a hepienden kívül (ez a része a sztorinak azért rendesen kiszámítható, ha pedig mégsem, akkor majd jövök egy bocsi ezt benéztem-el) több fordulattal, kellő fantáziával összehozott jelenetekkel. 

A stílus is maradt, noha kevesebb humort érzek benne, mint mondjuk a SzJgben, vagy a Bábel olvasása közben, de azért teljesen felismerhetőek a(z) LL védjegyévé vált  poénok. Ha csak egy néhány soros, max 1-2 oldalas részletet tennének elém belőle úgy, hogy nem tudom, hogy ki írta, akkor is simán felismerném.

Továbbra is LL fan maradtam, mert az az értékrend, amit a könyvein keresztül képvisel bőven szükséges az élethez és csak nagyon kevés jelenkori könyvben lehet megtalálni ennyire ifjúságközelien és trendin. Ezért maximális tiszteletem és rajongásom az övé.

Mégsem lett a Hullócsillagok kedvenc... Sajnálom. Igazából tudom az okát. A fő problémám ugyanaz maradt, ami miatt a Késtél sem lett, mert nem lehetett... ugyanis nem nekem szól. Nem érdekel a csillivilli popsztárleszekfátnevelek világ. És ez épp elég ahhoz, hogy bármennyire is érzem a könyv pozitívumait, akkor sem tudok rajongni. Fáradtan nem elaludni a vonaton, mert olvasok... az megy. Hangosan kacagni ( még akkor is, ha jóval ritkábban, mint a SzJg, vagy a Bábel olvasása közben)... az is megy. Szórakoztatónak tartani... ez se nehéz. És akkor mi hiányzik? A teljes szívből rajongás. A kiadás előtti vadászás az első dedikált példányokra. LL bejegyzéseire várás a kiadandó kötet előtt. Az újraolvasásra vágyás már első olvasáskor. És sajnálni, hogy már túl vagyunk az olvasáson, irigyelni mindazokat, akik még előtte vannak...., ez most elmarad..., de kaptam sok más jót és szépet. Természetes majd valamikor biztos jön majd a harmadik rész is és így tovább..., de azért nagyon drukkolok, hogy ez a kötet után írjon LL ismét nekem is valamit...:)

Nincs több fény,
A lámpákat leoltották rég,
Nem láthat senki,
Nem láthat senki a színpadon túl.
Nincs több esély,
Amit kaphatnék, ki marad mellettem, ha kiég
a fény? Ha kiég a fény, mi eddig ragyogott?
Nincs vesztenivalóm. Ennél többet nem adhatok. Ha valaki szeret, az akkor is szeret, ha időnként gyenge vagyok.
Repítette a hírnév,
Ő szárnyra kapott,
Bárki bármit ígér, én
Hullócsillag vagyok.
Repült a felhőkön,
És tudtam, hogy mosolyog,
Mosolyog azon, hogy
Hullócsillag maradok.
Nincs több remény,
Amit adhatnál, nekem
Nem jár második esély, bárki bármit ígér.
Bárki bármit ígér.
Nincs vesztenivalóm. Ennél többet nem adhatok. Ha valaki szeret, az akkor is szeret, ha időnként csalódást okozok.
Repítette a hírnév,
Ő szárnyra kapott,
Bárki bármit ígér, én
Hullócsillag maradok.