Zsófi tizenhét éves. Szexbomba és végzet asszonya (szeretne lenni), egyszer tüskés és undok, másszor harsányan kacarászik, néha anyu-apu tündéri kislánya. De tényleg csak néha. Szóval kamasz. Keresi magát és keresi az igazit, akiből lehet, hogy rögtön kettő is akad? Mert Szűcsivel már „múltjuk” van, de Szűcsi kiszámíthatatlan, és különben is egyetemista… Ekkor lép színre Guszti, aki figyelmes, gyengéd, és mindig lehet rá számítani. Vagy ez is baj? Sohonyai Edit köteteit szeretik az olvasók. Szeretik a humorát, élettel teli helyzeteit, friss nyelvét és háromdimenziós hőseit.
És igen. Én is nagyon megszerettem. Mert megszeretette magát. Zsófi. Az írónő. És a könyv is. És valahol érzem, hogy fura, de a történet is.
Nagyon kellemes csalódás volt. Réges rég várólistás volt, de valahogy soha nem a mindenképpenelkellolvasni mertkülönbenkikészülökazizgalomtól kategóriából. És mégis. Már az első sorokkal megnyert magának. Mert egyszerű. Mert Zsófi élete épp annyira életszerű, mint amilyen valószínütlennek tűnik. Mert nem megszerettetni akarja a szerző a szereplőket, hanem egyszerűen csak mesél. Talán ezzel vett le úgy igazán a lábamról. Hogy ezt szórakoztató és megnyerő stílusban tette, az volt a ráadás.:)
A hibákkal együtt (az elején erőltetettnek tűnő, számomra idegen szleng használata..., ami a végére nem lett megszeretve, de szemrebbenés nélkül tudtam olvasni azt is, ami az első oldalakon természetellenesnek tűnt és nyugodtan le tudom írni, hogy egy idő után tényleg egyáltalán nem zavart).
Kíváncsi lettem a szerző többi könyvére. Ha a felét megtalálom bennük annak, amit ebben a könyvben leltem, akkor szép időszak elé nézünk. Együtt:)
Nyugodt szívvel ajánlom az ifjúsági könyvek és a naplók rajongóinak.
Pedig nem régen még azt mondta, szerelmes belém. Vajon mi a szerelem? Jelent-e ígéretet is? Hogy jóban-rosszban.. vagy csak egy adott másodpercre érvényes?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése