Ha csak magamért fáradozok és állok ki, mit érek én?
És ha ezeket a dolgokat nem most teszem, akkor mikor?
Feldmárt érdemes olvasni. Szerencsére nem kell vele mindenben egyetérteni. :)
A kötet – amely a HVG Könyvek Feldmár-sorozatának első darabja –, az öntörvényű, szókimondó és széles látókörű pszichoterapeuta előadásainak felszabadító élményét adja vissza. A szerző pszichológusok, filozófusok, teológusok történeteiből, saját életéből és praxisából merít, hogy válsághelyzeteinkre, félelmeinkre, függőségeinkre és útkereséseinkre reflektáljon. Hipnotikus és magával ragadó történeteit olvasva sok gyerekkorunk óta belénk nevelt szabályt gondolunk át. Kiállhatunk szégyenérzet nélkül önmagunkért? Milyen módon deríthetjük ki, hogy kinek higgyünk? Felismerjük, hogy ki a barátunk, és ki az ellenségünk? Új megvilágításba helyezi, mit jelent az önzés és a szeretet. Arra bátorít bennünket, hogy akárhol is tartunk az életükben, ne féljünk kimondani a vágyainkat és kezünkbe venni az irányítást. A könyv önmagunk megismeréséhez és elfogadásához, saját érdekeink érvényesítéséhez visz közelebb, de emellett a szolidaritás és a szeretet szükségessége mellett is kiáll. „Ha már rendben vagy, és csak akkor, a pluszenergiádat add oda másoknak. Azzal szeress, vigyázz másokra, segíts nekik elérni, amit akarnak.”
Nem vagyok elfogult Feldmár rajongó. De érdeklődéssel olvasom legtöbb könyvét. És igen. Mindenkinek el kell indulni és megtenni, amit meg kell tegyen. És ebben nagyon egyet tudok vele érteni a fura gondolatain túl is.
Feldmár András 1940-ben született Budapesten, 1956-ban vándorolt ki Kanadába, ahol előbb matematikus lett, majd pszichológiát és filozófiát tanult. 1974-ben ismerkedett meg R. D. Laing skót pszichiáterrel, aki elméleti és gyakorlati munkásságában radikálisan megkérdőjelezte a 20. századi pszichiátria dogmáit. Ez a találkozás egy életre meghatározta Feldmár tudományos munkásságát, a világhoz való viszonyát. Laing tanítványaként, barátjaként és szakmai örököseként számos terápiás kísérlet részese Európában és Amerikában. Szakemberekkel, teológusokkal, művészekkel és elszánt civilekkel arra keresi a választ, hogy hogyan tudnának a lélek és tudat sebeitől szenvedő emberek az orvos-beteg reláció kiszolgáltatottsága helyett élő, szeretetteli kapcsolatokból erőt merítve meggyógyulni. Feldmár a mai napig aktívan dolgozik terapeutaként, tanít, illetve számos szervezet számára végez tanácsadói munkát. Rendszeresen jön Magyarországra, ahol a Feldmár Intézet szervezésében előadásokat tart, csoportokat vezet. 2012-ben a Büntetés-végrehajtási Szolgálatért Emlékplakett bronz fokozatával tüntették ki, a fogvatartottak társadalmi reintegrációjával összefüggő módszerek kialakításáért és azok sikeres alkalmazásáért. A fogvatartottak társadalmi reintegrációját célzó Mesekör programért 2013-ban ERSTE Alapítvány Társadalmi Integrációs Díjat kapott.
A könyv Feldmár András 2013 nyarán, „Most vagy soha” címmel tartott előadás-sorozatának, és a 2012. őszi dunaszerdahelyi, „Végzet, sors, szabad akarat” című előadásának anyagából készült, a Feldmár Intézet közreműködésével.
R.D.Laingel pedig amúgy is terveztem egy közelebbi ismerettséget. Egyel több okot találtam rá. Kíváncsi vagyok, hogy Feldmár a gyerekkorán kívül miért lett olyan amilyen és miért azt állítja amit.
Ez a könyv szemtelenül rövidke, de tartalmas, szellemes és értékes.
Szerintem senki se normális. Kívülről soha nem lehet tudni, miért csinál valaki valamit. Két ember csinálhatja pontosan ugyanazt, és lehet, hogy az egyik helyes, a másik meg nem. Az egyetlen irányadó az lehet, hogy az ember megkérdezi magától, hogy amit tesz, azt tényleg szeretetből csinálja-e, vagy félelemből. Amit az ember félelemből tesz, az hasztalan. Amit az ember szeretetből tesz, az hasznos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése