2015. március 10., kedd

Limpár Ildikó: Emlékek tava

Csillaghalma égboltját bánatfelhők lepik el, és egy kisfiú nyomtalanul eltűnik. A falu népe tehetetlen, ám a tízéves Panna úgy gondolja, nem ülhet tétlenül, amikor barátja bajban van. Megpróbálja kideríteni, ki rabolhatta el Palkót, és nem riad vissza semmi veszélytől: ha kell, felkeresi a rettegett Emlékek Tavát, áthatol a félelmetes Hármas Határon és körülnéz a Sötét Sárkány Birodalmában is. Útja során találkozik tündérekkel, unikornissal, boszorkánnyal – és hatalmasra nőtt, kétfejű sárkányokkal. Nagy kaland ez egy kicsi lánynak – még szerencse, hogy egészen különleges segítői akadnak: emlékek, amelyek arra várnak, hogy valaki szívében végre gazdára leljenek…
Limpár Ildikó meséjét Szlukovényi Katalin versei, valamint Lukács-Kalocsai Eszter festett illusztrációi teszik még varázslatosabbá.

Olyan igazi meséskönyv, ami nélkül szegényebb lenne a világ.

Csodálatos rajzok köré, igényes nyelvezettel, eredeti ötletek alapján, mesés környezetbe szőtt, tiszta, őszinte szereplőkkel teli történet. 

Ha egy batyum lenne, akkor beletenném a hamuba sült pogácsa mellé, mert minden benne van, amit az életről tudni kell és érdemes.

A nagymamám azt mondogatta, hogy mindenkiben van jóság, csak meg kell keresni. Ebben a csillagszóróként sziporkázó könyvben végre akad valaki, aki nem tartja gyengeségnek a gyengédséget: egy bátor és jószívű lány és egy erős és vitéz fiú összefog, hogy másokat is a szeretet és a fény útjára vezessen. Közben persze van aranyhajú királykisasszony, szépséges harmatrózsa, na meg sok finom sütemény, még több csillag, és még annál is több humor, és van hozzá tündér, unikornis, boszorkány és sárkány, ahogyan az illik (sőt, úgy is, ahogyan még soha senki se látta) – és legfőképpen sok szép és fájdalmas emlék, hogy megsegítsen a bajban, akár felnőttek vagyunk, akár gyerekek. A nagymamáknak mindig igazuk van: többet dallal, mint erővel!” (Szabó T. Anna)

Elbűvölően fogalmaz a szerző. Varázslatosak a rajzok. Semmi mesterkélt, semmi művi, mégis nagyon mai, nagyon eredeti, nagyon trendi, megőrizve a mesék értékét, a mesék lényegét.

Klasszikusan szép tündérmese. Mintha nagymamám kertjében olvastam volna, hason fekve.”
(Dragomán György) 

Mese a barátságról. 
Mese az őszinteségről. 
Mese az emlékekről. 
Mese a megbocsátásról. 
Mese a bátorságról.  
Mese a kitartásról. 
Mese a hitről. 
Mese az elszántságról.
Mese a bizalomról. 
Mese a megbánásról.
Mese a szeretetről.

Nagyon szeretem a meséskönyvemet!

– Jól döntöttél. Nem cipelhetjük örökké a nehéz emlékeket. Le kell rakni őket, ha eljön az idő, és már nincsenek hasznunkra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése