2015. március 23., hétfő

A. J. Cronin: Réztábla a kapu alatt

 - Mit csinál itt?
- Tudja a manó! Néha ülök és gondolkodom. De többnyire csak ülök.  ...


Ez a szösszenet nagyon kedves volt szívemnek, de nagyjából ennyi is, ami szépet és jót tudok írni. Nem tudtam megszeretni. Sem a könyvet, sem a történetet, sem a szereplőket. 

Az angol szerzők ritkán szólítanak meg. Úgy általában nem nekem írnak. Cronin sem. Pedig szerettem volna, ha igen...

Cronin maga is orvos volt – katonaorvos, hajóorvos, majd bányaorvos, utóbbi minőségében éppen Walesben, ahol a Réztábla a kapu alatt egy része is játszódik. E kétségkívül leghíresebb regényének főszereplője, dr. Adrew Manson, friss dimpomával a zsebében érkezik Skóciából a walesi bányavidékre. Hamar ráébred, hogy elméleti képzettsége veszélyesebb, mintha teljesen tudatlan volna, ezért igyekszik minél több tapasztalatot szerezni s a gyakorlatból tanulni, hogy igazán jó és hasznos orvos váljék belőle. Segítségére van ebben áldozatos felesége és egy hányatott sorsú kollégája is. Hét esztendővel később Londoban találjuk – ahol megszédíti az anyagi gyarapodás lehetősége. Amit eddig elkerült, holott megkönnyítette volna helyzetét: feladja az elveit. Türelmesen hallgatja a gazdag hipochondereket, és észre sem veszi, hogy a valódi betegek számára már nincs ideje. A jómód felé vezető erkölcsi züllés útján egy tragédia állítja meg. De idejében-e? Minden idők egyik legsikeresebb bestsellerét veheti – ismét – kezébe a magyar közönség.

Nem értem, hogy hogy lehetett ebből sikerkönyv. Valami hányingerkeltő, ahogy ideák köré felépítette a szerző az együgyü történetét. És teszi ezt, számomra stílus nélkül, már-már igénytelenül.
Úgy a felénél már nagyon szenvedtem és nem értettem, csak éreztem, hogy miért... Veszedelmes viszonyok feeling volt, (no, most két könyv kedvelőit is magamra haragíthatom egy mondattal, így nem kell lájkokra pályázni... :) ), ami nálam nem egy bók, szó ami szó.
Rajongok az angol romokért. Az angol teadélutánokért. A szép ruhákért. Az angol utcákért. A parkokért... Az irodalmukat pedig kénytelen leszek meghagyni másoknak, mert így hírtelen Rowlingon kívül senki nem jut eszembe, aki angol szerzőként kedves lenne a szívemnek. Éljen, még eszembe jutott Darcy története is, éljen, éljen az angol irodalom és én kapcsolat! :)

Visszatérve Croninra és a réztáblákra. Rosszul éreztem magam az olvasása közben. Üresnek éreztem a lelkesedést. Ellenszenvesnek a sok szenvelgést. Képmutatásnak a drámákat. A szereplők érzelmi életet egyszerűnek, bugyutának.

Nem lettünk barátok. Jó ismerősök sem. Inkább csak futó kapcsolatnak nevezném a miénket...
 
Csak az őrült dolgokért érdemes élni a világon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése