Mitévők legyünk, ha egyszerre a múltban találjuk magunkat, és csak
annyit tudunk, hogy az üküküküküknagyapánk lovát Kövér Anninak hívták?
Úgy van: megőrizzük a hidegvérünket. Legalábbis ezt próbálja tenni
Gwendolyn, amikor kiderül: nem elég, hogy ő örökölte a családban az
időutazásért felelős gént, de ráadásul az a feladat is neki jutott, hogy
rendbe szedje a múltat. És mindennek a tetejébe épp ezt az arrogáns
Gideont kapja útitársul! Az össze nem illő páros kénytelen-kelletlen
beleveti magát a nem éppen hétköznapi kalandokba. Gwendolyn hamarosan
megtapasztalja, hogy az ellentétek alighanem tényleg vonzzák egymást, és
ez régen sem volt másképp. És, hogy már a múltban sem úgy mennek a
dolgok, mint egykoron…
A történet akció része nagyon nem nekem szól. De a keretmese, a szöveg, a szereplők ezt mind ellensúlyozzák, ezért nemsokára jön a sorozat második része. Könnyed, kalandos. Azt hiszem pillanatnyilag ez az én világom.
Az akció részből azért a Rákóczy féle szál még természetesen érdekel. Tehát az se egészen a nagyon nem kategória. Csak eddig mindig azt hittem, hogy az ilyen akció-fantasyk nem nekem íródtak. És fura, de lehet, hogy mégis azért bőven belefér az ezt is tudom szeretni kategóriába.
– … Tudod, azt hittem, Charlotte úgymond a saját történelmi filmjeit éli
meg. Mr. Darcyval táncol az egyik bálon. Beleszeret egy szexi
Hegylakóba. Megmondja Boleyn Annának, hogy semmi esetre se menjen hozzá
VIII. Henrikhez. Meg ilyesmi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése