Tavi Kata: Ballépések

Kábé Piroska is ilyen naivan sétálgatott az erdőben, mielőtt rájött, hogy az élet kemény, mert a farkasok időnként nagymamákat esznek.

Mit is lehetne erről a könyvről írni?

Szeptember van, és tanévnyitó, Lilla szorongva várja Krisztiánt. Nyár elején elcsattant egy csók, de utána hiába vár folytatásra.
Krisztián körül teljes a káosz, a rockistennek kinéző fiú elutasító Lillával és másokkal, sőt, a kosarazásban sem leli örömét.
Mi folyik a háttérben? Mit kavar a felbukkanó exbarátnő, Adrienn? Miért állít be Lilla bulijára és miért kezdenek verekedni a srácok?
Lilla éli a tánctagozat mindennapjait, de az iskolai órák és fellépések mellett nyitva tartja a szemét. Rájön, hogy Márk és Krisztián ellenséges viszonya mögött apró, múltbeli titkok rejlenek, és szuperkém barátnőivel akcióba lendül, hogy megtudja, mi az igazság.
Ám Lillát meg mások figyelik, akik félreértik a fiúkkal folytatott barátságát, és mocskos pletykákat terjesztenek.
Vajon mit érez iránta Krisztián? És kit szeret Márk?
Lilla keményen küzd, szenvedélyesen táncol, de néha elbukik. Lesz olyan fiú, aki erős karjával átöleli és az Élet nagy táncparkettjén igazi társa lesz?

Én nem ezt a lovat akartam..., vagy hogy van a mondás... Nem tetszett. 
Ez most lehúzó összefoglaló lesz, annak ellenére, hogy minimum a harmadik, de szerintem a tervezett negyedik részt is el fogom olvani.

Már az alap, ami köré az egész részből adódó feszültség épült túlzó és érthetetlen. Vagy belém szorult egyszerűen kevés szociális érzékenység. Túl van játszva. Túl van képzelve. Túl van írva. A főszál innen nevetséges irányt vett, ami egyszerűen élvezhetetlen volt. Épp ezért ezt a részt ugorhatjuk is.

A mellékszál, Jázmin problémája, már egy fokkal erősebb. Mindenképpen hitelesebben próbálja ábrázolni a kamaszokhoz és kamaszkorhoz tartozó minimális konfliktuskezelő, esetleg megoldó készség hiányát. Hogy ezt egy olyan szereplőn keresztül mutatja be, akit a legfelnőttesebnek, legértelmesebbnek tarthattunk addig a pontig, amíg be nem kattant... annál jobb. Persze ez a rész is el lett túlozva, de a többi túlzás mellett... ad 1. fel sem tűnik... ad 2. még akár meg is érthetem az okát, amennyiben nagyvonalú vagyok.

A borítónak még véletlenül sincs, de egy egészen picikét sem köze a szereplőkhöz, esetleg a történethez. Nem is értem...

Ebből a részből nagyjából minden eltűnt, amit az elsőben szerettem. Nem volt meg a könnyedség, kevesebb volt a humor és sok az értelmet szenvelgés. 

És hogy miért fog jönni mégis a folytatás? Mert emlékeim szerint, noha akkor még nem blogoltam, de az Egyedül után se voltam feldobva a SzJgtől és azóta a sokadik újránál tart, az a rész is:) Szóval egy következő esélyt mindenképp megérdemel. És különben is, olvastam Tavi Katánál sokkal rosszabbul író szerzőktől, sokkal semmitmondóbb könyveket is...

(a záró idézet pedig jobbféle hiányában most elmarad...)