2014. február 5., szerda

Vámos Miklós: 135 lehetetlen történet

Éreztem, hogy valamiféle színházban veszek részt, ahol nekem teljesítenem kell az óvodási normát.


Én ezt a könyvet nagyon akartam szeretni. Talán ez nem tett jót nekünk.
Megtetszett a címe, már nagyon nagyon rég el szerettem volna olvasni. Igazából úgy, hogy fogalmam sem volt, hogy miről is szól. De már előre szerettem. 
És olvasás közben úgy éreztem, hogy egyre fogy a szeretet. Pedig kedves történetek voltak. Sokat közülük megmosolyogtam. Ilyen volt Lázár Ervin története, de lehetne itt azért még sorolni a neveket. 
És mégis valahol zavar, hogy nem szerettem annyira, mint olvasás előtt. Másképp akartam. Jobban...
A műsorra igazából nagyon homályosan emlékszek. Fiatal is voltam, azt hiszem a Wald Disney még jobban lekötött akkoriban. De arra emlékszek, hogy nagyon jó hangulatú volt, melegséggel teli és az otthonosság a következő jelző, amit hozzá tudnék társítani. Épp ezért nem szabadul tőlem olyan könnyen Vámos. :)
A szerzőtől még van két mű, amit meg szeretnék ismerni. Elvárások nélkül.Talán úgy könnyebb lesz.

Tudomásul vettük, hogy az élet úgy zajlik, ahogyan, és épp ezért nem szabad részt vennünk benne. Mindenben és mindenkiben valami rosszakaratot szimatoltunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése