Thomas Harris: A bárányok hallgatnak

Nem elképzelt dolgokat kívánunk meg. Az irigység nagyon is fantáziátlan. Azt kívánjuk meg, ami kézzelfogható, amit naponta látunk.

Pszichopata sorozatgyilkos tartja rettegésben és izgalomban az FBI viselkedéstudományi részlegét. „Buffalo Bill” az áldozatul ejtett fiatal nőket megnyúzza, hogy bőrükből hódító ruhát készítsen magának. Férfi létére gyönyörű nő akar lenni – mint hajdan a mama volt…
Különös névjegyet hagy áldozatai torkában: az átváltozás jelképét, a hátborzongatóan csodálatos Halálfejes pillangó gubóját…
Csak egy másik gyilkos, az elmegyógyintézetben őrzött zseniális pszichiáter, Lecter doktor segíthet: egyedül ő ismeri „Buffalo Bill” és a Halálfejes pillangó titkát…
Fog-e beszélni Lecter? Ha igen, mikor és kinek?
Az idő sürget – a következő áldozat már a gyilkos fogságában várja a szörnyű halált…

Állítólag krimi, mint műfaj. Igazából tetszett. Nem lesz nagy nagy kedvenc, de határozottan jól szórakoztam olvasás közben.
Tudom, hogy klasszikus a kategóriában. Azt is, hogy a film a könyvtől is ismertebb. Persze én még nem láttam. Ezért valamilyen szinten megvoltak az elvárásaim. És bár veszélyes így nekikezdeni bármelyik könyvnek, mert sokkal könnyebb csalódni, ez most nem így lett.:)

Ha az ember okos, az egy csomó dolognak elveszi az ízét. ... Az ízlés luxus.

Nagyon klassz hangulata volt. Nem találtam benne semmi borzasztót. Igazából félelmeteset se nagyon. Olyan helyzeteket, embereket, amik-akik felkeltették az érdeklődésemet annál inkább.
Kicsit zavart az akciófilm-szerűsége a könyvnek, de tényleg hiányosak az ismereteim a krimi területén, ezért nem tudom megítélni, hogy ez most annak a kötelező része, vagy nem...

A felét kb. egy szusszra elolvastam. Ott valami megtört. Az a rész volt, amikor a pszihiáter lehallgatta  Lecter beszélgetését Clarice-al.

Nem tudom azt se, hogy mennyire szokás, az igazából negatív szereplő mégis pozitív bemutatása? Hisz Lecter nem csoportosítható egyértelműen a negatív oldalra... (azt hiszem, én se lettem volna alkalmas az őrzésére).

Mindent egybevetve tetszett. Egy pici hiányérzetem maradt. Nem tudom megfogalmazni, hogy mi, de érzem a ki nem töltött helyet. Talán Lecterre lettem volna kíváncsibb? Talán... Lehet, hogy alkalmat teremtek a későbbiekben az első rész elolvasására. Remélem akkor jobban össze fog állni a kép. Hisz különben tényleg egy zseniális könyv.

A főhősnő karaktere tetszett a legjobban. És nem rossz a cím kapcsolata se a regénnyel. Nagyon nem... Harris azért értette a dolgát:)

Nos, Clarice, sikítanak még a bárányok?