Felfortyantam.
– Talán úgy nézek ki, mint egy bűnöző?
– Nem. Úgy néz ki, mint Adolf Hitler.
– Na látja, erről van szó – feleltem.
2011. nyara. Berlin közepén egy üres telken, katonai egyenruhában egy ötvenhat esztendős férfi ébredezik: Adolf Hitler. Amit talál: béke, demokrácia, rengeteg külföldi és egy női kancellár… Ebben az új világban a tőle elvárható fanatikus hittel új karrierbe kezd a televízióban.
2012-ben jelent meg, tehát még mindig viszonylag friss. A fülszöveg további folytatása (bár ez inkább már elemzés..., ám jelenleg nincs szándékomban hasonlót írni, ezért megtartom ezt is...)
Timur Vermes káprázatos szatírájának Hitlere nemcsak végtelenül komikus figura, de ijesztően valóságos is. Meghűl az ereinkben a vér, hogy milyen könnyen megtalálja a helyét egy cinikus, gátlástalan világban, ahol a demokrácia hosszú évtizedei után a demagógia, a nézettségi adatok és a like-gombok nyomogatása vezérli a közéleti cselekvést. A könyv a megjelenése óta töretlen sikert arat Németországban, olvasók százezreit bűvölte el, és a világon szinte mindenütt az idei év egyik legjobban várt megjelenéseként beszélnek róla.
Figyelemfelkeltő társadalomkritika. Rengeteg sztereotípiával.
Nem egészen tiszta számomra, hogy a társadalomkritika ezen formája nekem bejön-e, vagy sem? Vagy ugyanúgy értem-e, ahogy a szerző az alkotás közben? Szükséges-e egyáltalán ugyanúgy érteni? Egyáltalán egyet értek-e ezzel a társadalomkritikával? Teljesen, vagy részben? Akarja a szerző, hogy egyetértsek vele? Vagy valami egészen mást akar, csak én nem veszem (vettem) észre, hogy mit...?
Mindenképp érdekes könyv, sok helyen mosolyt csal az olvasó arcára, hiszen rendesen műkik a görbe tükör effektus.
Azért szerintem a sztori és a dizájn sokkal jobb/erősebb, mint ahogy kivitelezve lett.
Magamban megállapítottam, hogy a telefon nem alkalmas olyan emberekkel folytatott beszélgetésekre, akiknek nincs fülük a hallásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése