2014. április 24., csütörtök

Popper Péter: Egy illúzió halála

 „Uram, ne haragudj rám, amikor nem köszöntem meg neked minden napot, amikor könnyen kaptam levegőt, tudtam hajolni, és azt ehettem, amit akartam.”
Talán szólítsd meg az Istenedet, ha van. Titokban mindenkinek van istene.


Olvasás közben nehéz lesz a szív...

Ez a könyv kérdez és újra kérdez. Hogyan lett a műveltségből informáltság? Mi a különbség a fehér és az európai ember között? Miért tör fel újra meg újra az értelmetlen erőszak? Hogyan győzhető le a szellemi csőcselék, és lehet-e menekülni rémuralmuk elől?Keserű könyv, a népszerű pszichológus gondolatai a klasszikus európai kultúra elrablásáról..

Egy könyv a valóságról. Egy könyv a félelmeinkről. Egy könyv az európai kultúra pusztulásáról.
Azt hiszem egész biztos pp fan vagyok, ha ez a könyv után is bátran kézbe fogom venni a következő alkotásását is, amivel találkozok.:)
Nagyon, de tényleg rettenetesen lehangoló, miközben nagyon jó gondolatokat is meg lehet tartani magunknak belőle. 
És azt hiszem, hogy Ady mindkettőnknek közös rajongási pontunk:)

De hát mit tehetünk belső ellenállásunkkal?
Legyen hát a zárszó is Bergmané.

Sok évvel ezelőtt láttam, hogy egy barátom beöltözve, kisminkelve egy sarokban áll. Teljesen szétharapdálta az alsó ajkát, a vér vékony csíkban folyt végig az állán, és habzott a szája. Egyre csak rázta a fejét:
– Nem megyek be! Nem megyek be!
Aztán bement.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése