Borzasztóan angol. Ennek minden (számomra) pozitív és negatív velejárójával.
Mindent egybevéve inkább szerettem, mint nem. Inkább kíváncsivá tett, mint nem. Inkább
szórakoztatott, mint untatott.
Azért ha nem egy ezer kilóméter feletti vonatút alatt lett volna szinte az egyetlen könyvem, akkor nem valószínű, hogy a végére érek. Helyesebben fogalmazva, nem kezdtem volna bele, mert hosszú. Ez nagyon egyszerűen hangzik, de tényleg az. És többször csak az oldalakkal haladtam, nem az eseményekkel..., de megérte. Mert a stílus különben nagyon bejött. A sztori is több mint tetszett, vagy lekötött.
Szóval azért nem fogom továbbra sem külön keresni az angol regényeket ( pedig a kosztümös filmeket általában szeretem...), de elzárkózni se fogok előlük :)
És hogy mi is volt ez tulajdonképpen?
A Hiúság Vására 1847. január és 1848. július között jelent meg először, havi folytatásokban. Amikor Thackeray 1846 januárjában kiadójával megállapodott a regény közlésére, a mű címe még ez volt: Regény hős nélkül. Toll- és ceruzavázlatok az angol társadalomról. Ezzel a címmel az író nem volt megelégedve, de csak hónapok múlva – az éjszaka kellős közepén – ötlött fel benne a végleges cím. „Kiugrottam az ágyból – írja Thackeray –, háromszor körülszaladtam a szobámat, s közben ezt mondogattam: Hiúság Vására, Hiúság Vására, Hiúság Vására!” A cím sokkal találóbb, mint az első volt: a regény véglegesre érlelt formájában több és más lett, mint aminek indult: a „toll- és ceruzavázlatok” laza sorozatából szigorú fegyelemmel szerkesztett nagy körkép-regény alakult, a humoros, szatirikus ábrázolás pedig az erkölcsi tanítás eszköze lett.
Szülőhazájában is, de még inkább külföldön az olvasók tudatában a Hiúság Vására forr a legszorosabban Thackeray nevével. Első magyar fordítása már 1853-ban megjelent, azóta is állandó kedvence a magyar olvasók számos nemzedékének – talán, mert átérezzük a mű „örök érvényű” mondanivalóját, amelyet az író a regény záró bekezdésében így fogalmaz meg (és ebben igazából minden benne van...):
„Ó hiúságok hiúsága! Ki boldog közülünk ezen a világon? Ki kapta meg azt, amire vágyott? És ha megkapta, ki van megelégedve?…”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése