2013. szeptember 10., kedd

Vujity Tvrtko: Tizenkét pokoli történet és Újabb pokoli történetek

A szerzővel van egy közös szenvedélyünk (lehet több is, de egyről tudok)… volt egy közös álmunk, ami idén májusban megvalósult:) talán innen jutott eszembe, hogy böngészve a könyveket, erre essen a választásom. Nem bántam meg.

1. Az elsüllyesztett falu Elfogult vagyok.. nagyon… és ez a történet épp úgy igaz, ahogy megírta…
( A szerzőről… hatásvadász és a tragédiákat keresi…, vagy csak simám egy másik életet mutat be. Mert azokon a helyen, amikről ír, az az élet. Azért nem szeretjük olvasni, mert szenzációhajhász, vagy mert nem szeretünk arról a valóságról olvasni?)

2. Lepratelep Az első életkép után azt hittem, hogy nem lesz amivel megfogjon… az egyik szereplőt ismerem…
…és félek az élettől…

3.You can do it! – Meg tudod csinálni! Ezt a könyvet nekem találták ki. Ez egészen biztos. És amiután megnéztem egy videót Károlyi Bélával éa Kerrivel... nagyon sírtam. http://www.youtube.com/watch?v=bA7Jygexja0

4. Megveretésem története Volt lehetőségem, ha csak nagyon felszínesen és távolról, de valamilyen formában mégis igazi törénetet hallani az események egy részéről. Ez kiegészítette azt.

5. Az illocskai Rambó
Folyamatos fegyvercsempészet miatt elítéltek egy munkanélküli aknaszedõt.

Még mindig félek
( és lehet, hogy hatásvadász… , de a történetek csak annyira, amennyire a hétköznapok.)

6. „leviszem az embereket a halálba” Ezek vagyunk mi.

7. Pörböly Lehet, hogy a világ nem fekete vagy fehér, de igen, van amikor a dolgokat épp úgy kell bemutatni ahogy vannak. Mert nem érdemes szépíteni…

8. Volt egyszer egy kapitány szívszorító…sírtam…nagyon és többször is közben… szinte végig… (szeretem a csapatsportokat. Nagyon…)

9. Kutyanő Nem hiszem el, hogy ezt a könyvet eddig nem olvastam. Ököritófülpös… mennyit láttam ezt a helyiségnévtáblát… a törénet pedig… ááááá… és a sztereotípiáimat is csak fokozta (bár ez igazán mellékszálnál is mellékszálabb része a történetnek…).

10. A Mester és Rebeka Hihetetlen.

11. Csernobil I. Szintén hihetetlen, csak másképp… és hátborzongató…
Csernobil II. A legfélelmetesebb és mégis ez volt az, ami a legtávolabb állt tőlem.

12. Egy hadifogoly hazatér Mindennek ára van. És nincs olyan, hogy nem. Talán még a legjobb, ha megválaszthatja az ember, hogy mit miért…
Nem semmi történet… „- Erre inni kell!”

Időközben ismét egy illúzióval kevesebb lettem…, ami a szezőt illeti.


Az első 12 történetet mintha nekem írták volna. Ebből az újabb kötetből igazából csak 1, 2 fogott meg. A többi esetében, mintha már immunis lettem volna… ez is tanulságos… talán tényleg mindenhez hozzá lehet szokni?

(..., ha egy illúzióval kevesebb, akkor is szép álom volt...)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése