Tari Annamária: Z generáció

 
Csak olyan a beszélgetésünk, mint amikor a háborús filmben két lövészárokból átkiabálnak egymásnak. Hogy jó lenne egy árokban lenni megint! De ki az isten fog kimászni, amikor mindenhol aknák vannak? Akkor már maradunk a két helyen. Ez lett az életünk.     



OMG! Az Y generáció után komoly csalódás volt.
Tetszett a könyv borítója. Tetszett T.A. korábbi könyve. Alapvetően érdekelnek az általa felvetetett témák. Azt hittem, hogy ennyi elég lehet.

Nem elég. Akkor sem elég, ha továbbra is érdekes témákkal foglalkozik. Akkor sem, ha mindezt igényesen, választékosan teszi. Akkor sem, ha tulajdonképpen a legtöbb nézetével egyetértek és igazából továbbra is úgy érzem, hogy egy oldalon állunk. Mégsem elég...

Mert pl. ez a korosztály, a Z generáció (1995 után születettek), semmiképp nem fogja elolvasni az apróba szedett, magát sokszor ismétlő szerzőt, akitől akkor is elálmosodhat az olvasó, ha  alapvetően érdekesnek tartja, amiről ír.... És őszintén úgy érzem, hogy kár érte.

Mert igen igen hasznos lenne, ha a tömegkommunikációs eszközök továbbra is eszközök maradnának, amiket a Z generációs ugyanúgy kihasználna, mint egy Y generációs (1980-1995 közöttiek) és nem hagyná, hogy a szerepek megcserélődjenek.

Mert vannak kényes dolgok ám az online világ kontra offline harcban (tényleg harcnak kell lennie...?) és egész klasszul tolja az olvasó szemébe a részleteket, a sokszor komolyabb veszélyekkel járó sérülési felületeket és nem szájbarágó stílusban, de gyakorlatilag a megoldást, a védekezéshez szükséges mintákat is az olvasó kezébe teszi.

Mert Z generációsnak lenni az én szememben továbbra sem veszély, hanem inkább esély. Esély, lehetőség, amit kár lenne elszalasztani. Kár lenne rosszul, tévesen megélni.

Életükben több lesz a kényelem, a vidámság, de kevesebb lesz a tartalom.
Biztos, hogy ez probléma? Akkor is probléma, ha a felgyorsult tempó miatt valószínüleg kevesebb, de minőségibb is lehet az a tartalom? Mindez nagyjából csak választás kérdése....
De kinek a választása? Szülőé? Gyereké? Esetleg közös?
A választás lehetőségének a megteremtése már elég lenne egy élhetőbb, szerethetőbb, könnyedebb, de ugyanakkor biztonságosabb világ kialakításához.
Félek, hogy ez a könyv nem jut el azokhoz, akiknek szükségük lenne arra, hogy lássák, VAN választási lehetőség, nem minden az aminek látszik... 

Persze még mindig megmaradhat a könyvnek egy adjunk iránytűt a felnőttek kezébe szerepe. Ez sem kevés. 
És a felnőtteknek sem árt szembesülniük általuk is előszeretettel használt sémákkal, szokásokkal... szóval seperhet mindenki nyugodtan a saját porta előtt is! ... 
Ez sem kevésbé fontos. Sőt! 
Csak lehetne több. Csak lehetne jobb. Csak lehetne más.

És a lehúzásnak tűnő ajánló után is bátran merek mindenkit a könyv olvasására bíztatni. Mert érdekes, mert igényes, mert amikor nem tűnik nehéznek a koncentrálás, akkor kifejezetten szórakoztató is tud lenni.
És továbbra is keresni fogom TA könyveit. A mostani hiányérzet ellenére is.