Vlagyimir Szutyejev: Vidám mesék

 A hangya elgondolkodott, és azt mondta:
– Hát ez hogy történhetett? Először még nekem is alig volt helyem a gomba alatt, a végén mégis mind az öten elfértünk!
– Brehehehe! Brehehehe! – heherészett valaki.
Mindannyian odanéztek: a gomba kalapján ült a béka, és jóízűen nevetett:
– Ó, ti okosok! Hiszen a gomba…
A mondatot félbehagyta, őket pedig ott hagyta.
Mindannyian a gombára néztek, és nyomban kitalálták, hogyan történhetett az, hogy előbb egynek is alig akadt helye a gomba alatt, a végén mégis mind az öten elfértek.
Ti is kitaláltátok már?

KIZÁRÓLAG GYEREKEKNEK!
De ők, érzésem szerint, nagyon fogják szeretni és úgy fogják tudni értékelni a meséket kiegészítő ötletes rajzokat, hogy sokszor forgatás miatt rongyossá lesz olvasva a könyv.:)
Sajnos felnőtt fejjel találkoztunk először. Ez pedig nagyon behatárolta a kapcsolatunk fejlődését és a kapcsolatban rejlő lehetőségeket. 
De majd akár kislányom lesz, akár kisfiúm, mindenképpen sokat fogok neki olvasni belőle. Egyszerűen mert tökéletes gyerekmesék.  Szutyajjev nagyon tudott valamit. 

Grafikus vagyok. Gyerekkoromtól megszoktam, hogy bal kézzel rajzoljak, de írni jobb kézzel tanítottak, mondván: írni csak jobb kézzel szabad. Amikor kigondolom a meséket, mindig a jobb kezemben tartom a tollat, a balban pedig a ceruzát vagy az ecsetet. Ez így nagyon kényelmes: a jobb kéz írja a mesét, ezalatt a bal vidám képeket rajzol. De fordítva is előfordul: előbb a bal kéz rajzol, utána a jobb kép alá írja a szöveget. Így hát mindkét kezemmel dolgozom, hogy nektek, kis barátaim, vidám, érdekes mesét és hozzávaló rajzot kanyarítsak. Remélem, ha elolvassátok könyvemet, és végignézitek minden rajzomat, megszeretitek a történetek szereplőit is. És azt is remélem, hogy a meséim nemcsak szórakoztatnak benneteket, hanem elgondolkodtatnak erről-arról, vagy arra késztetnek: megcsináljatok, lerajzoljatok valamit, fúrjatok-faragjatok. De az is nagyszerű, ha könyvem megnevettet mindannyitokat!

És megnevettet, még felnőtt fejjel is. De továbbra is úgy érzem, hogy gyerekként lehet az igazi.

– Fürödni fogok! – mondta Kisréce.
– Én is! – lelkendezett Kispipi.
– Már úszom is! – kiáltotta Kisréce.
– Én is – kiáltotta Kispipi. – Segítség!
Kisréce kihúzta Kispipit a vízből.
– Megint fürödni megyek egy kicsit – mondta Kisréce.
– De én nem! – sóhajtotta Kispipi.