Olyan nagyon fura, olyan nagyon Örkényes, hogy az már szinte természetes.
Pedig a téma nem is feltétlenül tetszett volna, még minimálisan se tudott volna lekötni, de az ahogyan egész más megvilágításba helyezte magát a történetet és érzékenyebbé tette iránta az amúgy közömbös olvasót is. Ez pedig már így magába is egészen komoly megvalósítás.
Sajátos humor. Sok sok és mégtöbb abszurd helyzettel. És valami félelmetes valósággal a sorok között, mögött. Ideálokról, mesékről, hétköznapokról, hitről, meggyőződésekről, Babikról...
És hogy ki is volt Babik? Ki mit lát bele? Miért is van szüksége, ha szüksége van, a világnak Babikokra? Hogy lehet megteremteni valakit? Mit kezd a világ az Ilonkákkal? Mit kezdenek az Ilonkák a világgal? Ezekre a kérdésekre tetszőlegesen válaszolhatunk. A be nem fejezés azért széles választási lehetőségeket hagy az olvasóknak.
Örkény István a regény témáját először filmnovella formájában dolgozta fel 1954-ben, majd Bacsó Péterrel és Makk Károllyal forgatókönyvet írt belőle. Az 1955-ben benyújtott forgatókönyvet – a rendező Makk Károly lett volna – a filmgyár vezetői nem hagyták jóvá. Kevéssel utána a témából regény írásába kezdett, de a mű töredékben maradt. Jelen kiadás a befejezetlen regény szövegét tartalmazza.
... azért a be nem fejezésért mindenképpen kár. Olvastam volna még... Hogy nem lett film belőle? Azért nem annyira biztos, hogy kár. Ezt vagy a nem vagyok igazából filmes énem mondatja velem, vagy az, hogy úgy érzem, hogy egy lett volna a sok fura hasonló film közül és elsiklott volna a rendezés és minden más filmekhez hozzátartozó dolgok miatt az, ami igazán eredetivé tette. Az Örkényessége. :)
... Nekünk nagyon rossz tapasztalataink vannak az emberekkel, Ilonkám, mert nem tudnak önmagukról semmit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése