Janne Teller: Ha háború lenne nálunk

Ha háború lenne Magyarországon … Hova mennél?

Itt az ország tetszőlegesen behelyettesíthető. Sőt. Hiszen épp ez a lényege.
Merész. Utópia. Vagy csak fordított tükör. És akkor már nagyon is valóságos. Túlságosan is az... 

Fiataloknak íródott. Nálam lehet, hogy már már a giccs és a túlírás határát súrolná - igaz, még alulról-, de nekik sokkal magasabban van az ingerküszöbük, mint az enyém. Ezért ez a része is rendben van érzésem szerint.

Forma -útlevél, stílus- rövid, lényegretőrő, nyers, rajzok- alter, ami tökéletes egységet alkot a szöveggel és a formával. 
Egyedi, igényes könyvecske. Egy esszé a menekültsorsról. 

Nagyon rövid, még úgy is, ha meg van szokva az olvasó, hogy Janne művei alapvetően se a sokszázoldalas kategóriába tartoznak. Janne Teller művei vagy egyáltalán, vagy csak nagyon nehezen értékelhetők bármilyen pontrendszer alapján. Mert ahogy a Semmit nem, úgy a Ha háború lenne nálunk rövid esszénél is úgy érzem, hogy minimum ízléstelen lenne. Még akkor is, ha hasonló témában a Problemszki Szálloda gondolkozás nélkül és természetesen pontozható volt. Jane Teller provokatív stílusát nem tudnám, valamilyen belső dolgok miatt felértékelni, az általa képviselt nézetek miatt pedig nem szeretném leértékelni.

Ha háború lenne nálunk" című esszéjében Janne Teller ferde tükröt tart az elkényelmesedett európaiak elé, akik sokszor nem tudják beleképzelni magukat mások helyzetébe. A menekültekről folyó közbeszéd durva hangneme ihlette az elsősorban fiataloknak szóló, tanulságos, mégsem szájbarágós politikai tanmesét. Mi lenne, ha nekünk, európaiaknak kellene például Egyiptomba menekülnünk egy hazánkban dúló háború elől? Mi lenne, ha magyarok és osztrákok civakodnának az afrikai menekülttáborokban? Mi lenne, ha a tizenéves kamaszok legnagyobb gondja nem az lenne, hogy nem kapták meg a legmenőbb mobiltelefont, hanem mondjuk az, hogy miként szerezzenek hamis papírokat a családnak, amivel aztán elmenekülhetnek a szörnyűségek elöl? A történet egyes szám második személyben megszólított főhőse tizennégy éves fiú. Nevét nem tudjuk – bárki lehet. „Veled is megtörténhet. Te is lehetsz szegény, üldözött, kirekesztett” – ez az útlevélre emlékeztető, gondolatébresztő kis kötet fő üzenete.

A különböző fordításokhoz különbözú háborúk tartoznak. Minderről Janne gondoskodott. Vette a fáradtságot és próbálta mindig helyi környezetbe, helyi fikcióba beleilleszteni gondolatait, mondanivalóját. Hogy senkine se vesszen el a lényeg. 
Mert ennek a történetnek az igazi értéke nem feltétlenül a lapok között van. Sokkal fontosabbak a könyvből kiinduló beszélgetések, viták, vagy egyszerűen csak személyes gondolatok. Ennek a történetnek kizárólag az olvasó ad(hat) értelmet, értéket. Merész, veszélyes, de JT bevállalta.

Egy történet az otthontalanságról. Egy történet a fájdalomról. Egy történet egy menekült család hétköznapjairól. 

Valaki ellopta az életedet, és másikra cserélte. Egy másik életre, ami se itt nincs, se ott.