2013. október 15., kedd

Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

– És őrizd meg az álmaidat! – kérte Miquel. – Soha nem tudhatod, mikor lesz szükséged rájuk.

Jókönyvazemberszeretiolvasniaszépsorokat.
 
Az embert semmi nem jellemzi olyan jól, mint az a könyv, amely legelőször rabul ejti a lelkét.
És ez mennyire de mennyire igaz. 
Eszembe jutnak első olvasmányaim. A teljesség igénye nélkül: Brumi, Réka naplója, Tatárok a tengeren, A felnőttek idegesek, Juliska elbujdosása , Gőgös Kata a Mesés kötőkönyvből, Pitypang, Tutajos és Bütyök, Jutka a nagyvilágban, a sok sok és mégtöbb népmese... és igen, nálam Hiszkékenyke, aki csokit ültetett is sokszorolvasós volt. Deszerettemőket...

És nem lehet nem vágyni olvasás közben az Elfeledett Könyvek Temetőjébe. Ahogy Barcelonába is bármikot felülnék a kék villamosra a Tibidabo úton...

http://www.carlosruizzafon.co.uk/index.html, ahol olyasmiket lehet találni, mint a szerző különböző könyveihez tartozó zene. A legtöbbje csodálatos...:)

És akkor A szél árnyékáról...  Egy könyvről és sok könyvről szól. Két emberről és sok emberről. Barátságokról. Egy nagy szerelemről és sok nagy szerelemről. Az egyetlen szerelmekről.
– Valaki egyszer azt mondta, hogy amint azon kezdünk el gondolkodni, hogy szeretünk-e valakit, akár örökre le is mondhatunk róla – mondtam.

És miről még? Rejtéjekről. Mert minden titok annyit ér, amennyit azok az emberek jelentenek számunkra, akik elől rejtegetjük őket.
Egy igazából letűnt világról egy olyan korban, ami azóta szintén feledésbe merült. Kávéházakról, fekete fehér mozivásznakról, kalapokról, párbajról, a kikötőről... mesevilág komolyba, stílusosba öltözve.

Egyszerűen csak jólesett olvasni. Elbűvölt a hangulata. Mert a borús és sötét, felnőtteknek szóló mesében megmaradt valami kellemes, meleg, nemes, szép, jó... nem csak a mesék világába illő mindenjóhajóavége miatt.
– Amikor a világ szörnyetegnek fest le valakit, az vagy valóságos szent, vagy elhallgatják a mese másik felét.

És miről szól igazából ez a csoda?
A tízéves Daniel élete egy csapásra megváltozik, amikor egy hűvös hajnalon apja elviszi Barcelona szívébe, ahol az Elfeledett Könyvek Temetőjében felfedezi azt a regényt, mely döntő hatással lesz sorsára. A kötet titokzatos szerzőjének nyomait kutató fiú életében kalandos évek következnek. Minél több mindent tud meg Daniel a lenyűgöző könyv történetéről, annál inkább szaporodnak a rejtélyek. Különös módon élete minden fordulatát mintha a rajongásig szeretett könyvnek köszönhetné: az első szerelmet, a nagy kiábrándulást, új barátait és még inkább fenyegető ellenségeit, majd a szívét betöltő újabb nagy szerelmet. Az elveszettnek hitt könyv elfelejtett szerzőjének nyomdokain járva elszánt és veszélyes ellenfelekkel kell megküzdenie, mivel akadnak, akik bármire képesek azért, hogy a múlt sötét titkaira ne derüljön fény. A sodró lendületű epizódok váltakozó hangulatú sora sajátosan rabul ejtő kaleidoszkóppá válik: szenvedélyes romantikus jelenetek váltakoznak regénybe illően félelmetes fejezetekkel, melyek feszültségét vidám kópéságok oldják, és mindezek mögött kuszán húzódnak meg egy meghökkentően eredeti bűnügyi történet hálójának a szálai. 


És soha ne feledjük el: A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése