(Australian Geographic)
Babó és Bigyó egy ausztrál kisváros láthatatlan lakói, csak az egyik
ottani kislány képzeletében élnek. Villámhátnak hívják a várost, és
opálbányászok lakják, akik a maguk módján szeretnivalók, de nem túl
barátságosak. Az igazat megvallva földszagú, piszkos, bogaras,
szűklátókörű, részegeskedő, alpári bunkók, akik áttetsző drágakövek után
kutatnak egész életükben. Nem nehéz bennük magunkra ismernünk. Ahogy
ezek a modortalan, esendő és nagyon is hús-vér emberek hajkurásszák a
két láthatatlan, képzeletbeli barátot, Babót és Bigyót, úgy hajkurásszák
a vicces, gyerekes mondatok a szomorú, mély mondanivalókat ebben a
könyvben. A költészet csak egyetlen verscím erejéig bukkan föl, aminek
megírására egy papagájával lakó, bolondos, kopasz veterán tesz ígéretet
Babó és Bigyó keresését segítendő: „Gyertek haza, Áttetsző Barátaim!”
Sajnos a vers nem hangzik el, csak a címe. De ettől még ez egy költői
mese. Lírai történet egy hétköznapi kisfiú tárgyilagos előadásában.
Varró Dani fülszövege, összefoglalója erről a csodáról:)
Szépszomorú mese.
Mese az életről.
Mert igazából mindenkinek voltak/vannak képzeletbeli barátai...
Elbűvölő történet. Az a rövid, de nagyon fáj fajtából.
Nem tudom, hogy milyen lehet Villámháton élni. Villámháton mindenki ismert mindenkit. És úgy tűnt, egyesek még a senkit
is jól ismerték. Babó és Bigyó tökéletesen illettek ebbe a kisvárosba.
És Ashmolnak igaza van. Igazából mindenkinek megvan a maga Babója és Bigyója. Nem csak az opálok földjén. És ez így teljesen rendben van. Onnan válik érdekessé a történet, hogy kinek mi az és hol van a határ, egyáltalán létezik- e olyan... és ki dönti el, hogy melyik láthatatlam dolog komoly, vagy komolytalan...
Hangulatos, stílusos, sok fájdalommal, sok üdeséggel és a sorok között megbújó őszinte szeretettel. Igen és mindez egyben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése