Azt hiszem, az ember nem arra született, hogy ilyen könnyen elérje a
boldogságot! A boldogság olyan, mint az elvarázsolt szigetek palotái,
amelyeknek kapuit sárkányok őrzik. Harcolni kell érte, hogy meghódítsuk…Csodálatos alkotás. Minden apró részlet a helyén.
Szereplők, történet, helyszín bemutatása, korrajz. Egyszerűen szerettem olvasni.
Különleges világ volt, tele förtelemmel és jósággal, szeretettel és gyűlölettel.
Felülmúlhatatlanul romantikus Monte Cristo grófjának története: az angyalian tiszta Edmond Dantest rosszakarói If várának börtönébe juttatják, ott élőhalottként teng hosszú évekig, ám egy rabtárs nagylelkűsége kiszabadítja, sőt gazdaggá teszi, ő pedig ördögi bosszút áll a gonoszokon.
Sokszor volt olyan érzésem, hogy színházi jelenetek pörögnek a szemem előtt. Láttam a díszletet, az emberek mozdulatait, hallottam a szereplőket, a párbeszédeket és a párbeszédeken túl is...
És Jókai regényei is eszembe jutottak. Többször is. Stílus miatt, hangulat miatt... Olyan rég olvastam őket, pedig a legtöbbet nagyon szerettem. Őt is fel kellene keressem.:)
És olyan szépen fogalmaz Dumas, hogy én ilyen szépen csomagolva a semmit is napokon át tudnám olvasni...
Következő könyvem pedig Az ezeregyéjszaka meséi lesznek, ez egész biztos. Szinbád miatt is, a keleti varázs miatt is...
– Zavartalan boldogság nincs ezen a világon! – sóhajtotta Andrea keservesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése