Ültem a sötétben éveken át és írtam, csak azért is. A könyv, amin dolgoztam majdnem megölt, de végül mégiscsak én bizonyultam az erősebbnek. Befejeztem, megírtam, író lettem.
- DGy, a regény születéséről-
“A könyv, amin dolgoztam majdnem megölt, de végül mégiscsak én bizonyultam az erősebbnek. Befejeztem, megírtam, író lettem.”
A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.
A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.
“A könyv, amin dolgoztam majdnem megölt, de végül mégiscsak én bizonyultam az erősebbnek. Befejeztem, megírtam, író lettem.”
A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.
A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.
“A könyv, amin dolgoztam majdnem megölt, de végül mégiscsak én bizonyultam az erősebbnek. Befejeztem, megírtam, író lettem.”
A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.
A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.
“A könyv, amin dolgoztam majdnem megölt, de végül mégiscsak én bizonyultam az erősebbnek. Befejeztem, megírtam, író lettem.”
A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.
A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.
Bűn. Felelősség. Fegyverek. Szerelem. Halál. Egy regény, amelyet nem lehet letenni. Egy lendülettel kell végigolvasni, odaadó figyelemmel: a főhőshöz hasonlóan az olvasónak sem szabad eltévednie a jelek és döntési helyzetek útvesztőjében. A könyv világa, a halálosan csendes, titokzatos erdő és a város, ahol már csak tárgyi emlékeiben él a múlt, nyomasztóan ismerős: szinte a bőrünkön érezzük, hogy ez a hely és ez az idő itt van, egészen közel. A fokozatosan kibontakozó, egyre izgalmasabb, sötétebb és barbárabb történet, amely formailag akár kriminek is olvasható, arra keres választ, hogy miként terebélyesedhet az egyéni sorstragédia történelmi végzetté.
"A pusztítás könyve szigorú következetességgel megírt mű, egy meglepően kiforrott tehetségű, fiatal prózaíró első regénye." Závada Pál
Igazából a fülszövegben minden benne van, amit a regényről tudni érdemes.
Kedvenc szerzőm első regénye. Bodor Ádámot is nagyon szeretem. És már az első oldalakat olvasva is egyértelmű volt a hasonlóság...
Tagadhatatlan, hogy ennek a regénynek a szereplőit
A teljes történet egy véget nem érő tetőpont volt, első soroktól az utolsókig, egy remekül megszerkeztett és felépített krimiben.
Nem tudtam, hogy mi lesz a vége. Nem tudtam elképzelni, hogy hogyan lehet ezt a történetet lezárni. Nem tudtam, hogy ha én dönthetnék, akkor milyen véget szeretnék.
És DGy összehozta a hepiendet. Nem a vattacukrosat. De mégis. Ha a teljes könyvet nézzük, akkor az utolsó egy-két oldal a legbékésebb. És ez így is van jól.
Értem, hogy A pusztítás könyvéért rajongók miért tartották kevésnek, esetleg csalódásnak a Máglyát és azt is, hogy a Máglyát szeretőknek A pusztítás könyve akár többszöri nekifutás után sem lesz kedvenc. DGy nagyon természetesen teremt, teljesen különböző, egymástól minden apró részletében eltérő, de egymással nem versengő valóságos, vagy akár mesés világokat. Mindhárom regényében és sok-sok novellájában. Épp ez a remek benne. Mindenki megtalálhatja a kedvencét.:) És az olyan szeszélyesek, mint én, minden hangulathoz találhatnak kedvencet. Továbbra is kedvencszerző.
És mindenkinek: ..., mert ilyen egy 21. századi író honlapja. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése