Az Árnykislány Thomése megindító megemlékezése halott kislányáról. Siratóének, amelynek gyászos dallamába már belevegyülnek egy kényszerű újrakezdés hangjai. Hitvallás a szeretet mellett.
Egy csokor érzelem és hangulat. Bár két kis láb és egy fél pár cipő van a borítón, de maga a könyv nem vezet sehova. Mert alaptémájából adódóan nem is teheti...
Nincs története. Érzelmek vannak benne. Pillanatok. Egy egy mozzanat. Sok fájdalom. Mégtöbb hiány.
A borító, a cím nagyon el van találva. Az alapgondolat is olyan, amivel igenis kell foglalkozni.
A szerző pedig hiteles volt. Emlékromok közt írott szavak egy üres szobában.
Az alkotás továbbra is a vegyes kategória, ahol nem tudja az ember, hogy ez most jólesett, vagy nem, hogy tudja- e szeretni, vagy talán azért mégis egy kicsit mást akart...
Hogy igazából élhess, félned kell a haláltól, kell, hogy legyen veszítenivalód. Kell, hogy legyen valamid, valami, amit nem veszítettél el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése