„Mi egyéb nektek a karácsony, mint az az idő, amikor számlákkal kell fizetni pénz nélkül; amikor egy évvel öregebbek vagytok, de egy órával sem gazdagabbak…?” – gúnyolódik Scrooge úr, minden idők irodalmának talán legfösvényebb, legkellemetlenebb figurája. „Humbug” – mondja megvetően a nyomorultak szent áhítatára Ám csodálatos látomásai nyomán a nagy Ünnepre még az ő gonoszsága is megváltásra lel, a múlt és a jövő képei rádöbbentik sivár jelenének ostobaságára.
A nagy angol mesemondó legszebb története az 1843-ban írt és most is időszerű Karácsonyi ének.
Mert már oly rég vágytam rá, hogy Karácsony közeledtével elolvassam... nem volt ez véletlen.:)
Olyan mese, amit sok embernek el kellene olvasni és még az sem lenne elég.
Annyi szeretet, melegség, jóság, vídámság, ragaszkodás, emberség és önzetlenség van benne, amennyi a Karácsonyhoz kell... és nem csak a Karácsonyhoz...
Mindez Dickens szemén keresztül, ami szintén egy külön Mese-világ.
Biztos lehetett volna másképp is. Lehet, hogy Scrooge úr sarkított volt (, vagy csak azt szeretném hinni...?), mint ahogy a többi szereplő jósága is (, vagy az évek és a rutin miatt már nem tudom elhinni...?).
Hangulatos volt és valahogy mégis úgy érzem, hogy nem ért el... ez az érem másik oldala. Épp ezért még akarok majd Dickenst, hogy tudjam, hogy ez a Mesevilág más környezetben is ilyen mesés, ettől mesésebb, vagy egészen más...
Meg fogom ünnepelni a karácsonyt szívemben, és iparkodom egész esztendőben ünnepelni. Élni akarok a Múltban, a Jelenben és a Jövőben. Versengjen bennem ennek a háromnak a szelleme.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése