Leiner Laura: Akkor szakítsunk

– A jövő évi Értelmező kéziszótár új kiadásában javasolni fogom, hogy „dög” mellé szimplán írjak oda, hogy Lia… – röhögte el magát.
– Jó ötlet. Szívesen kerültem volna a „szemét” jelentéséhez is, de olyan stabilan vagy ott, hogy nem szívesen venném el azt a remek helyet tőled – sóhajtottam.
– Én páros helyeket is javasolnék – lépett hozzánk Szilkó. – Az „infantilis” mellé kerülhetnétek ti, a „hányingerkeltő” mellé meg ők ketten.

Szilveszter. A kötelező jókedv napja. Amikor muszáj bulizni.
Lia és Norbi karácsony előtt szakítottak ugyan, de Szánkó szilveszteri buliját nem akarják kihagyni. Eszti és Csabi, a tökéletes pár, velük együtt indulnak szórakozni. Miután Szánkó bulija a város másik végében lesz, Lia bátyja, Szilkó vállalja a sofőr szerepét. De szigorúan csak az odaútra vonatkozóan. Csak aztán minden másképp alakul…
Az Akkor szakítsunk egy őrült és felejthetetlen szilveszter éjszaka története.

És ez így is van. Akkor is így van, ha el kell fogadni, hogy nem egy SZJG folyt.köv. A Bábel esetében ezt tudatosítottam magamban, már az elején és noha tartottam tőle, nem volt semmi probléma.
Az Akkor szakítsunk esetében azért akadt. Elég hosszú ideig az volt az érzésem, hogy ez annyira LLaurás, miközben épp az hiányzik belőle, amiért a SZJGt annyira de nagyon tudtam rajongásig szeretni. 
Hiányzott a könnyedség. Ez nem csak az elejéből..., de talán közben alkalmazkodtam a felálláshoz.
Azért a stílus szerencsére maradt és a vonaton több alkalommal is hangosan felnevettem (nem szoktam gyakran, sőt igazából eddig soha...). De úgy általában véve is, amikor nem töltötte be a helyet a szívemben a hiány, akkor azért derűs fejjel olvastam :)
Fura kettős érzés volt és a végére a viruló fej győzött. Hogy miért? Igen. A védjegyes humorért és mert a végére azért a történet is összeállt kerek egésszé.
És ha már hasonlítgatások. Egy szereplő van, aki LL minden könyvében visszatérő tulajdonságokkal feltűnik (Arnold, Kolos és Szilkó), de azért ők se moshatók teljesen össze. A többieket pedig meg kell tanulni külön külön kezelni és nem vetítni... A következő LL könyvet is várni fogom ám. 

P.s. azért az LL könyvek borítóihoz képest ez a nem bejövős kategória... ( a borító nagyon tetszene, ha nem rontaná le az alsó része...). Igen, tudom, hogy ez mennyire lényeges egy könyv értékelésekor, de kikívánkozott belőlem:)

De azért ezzel az idézettel, nyugodtan tudom magam kárpótolni a borító nem tetszik részén:)
– Add ide a telefonom – ingatta a fejét Szilkó, én meg már pattantam is az íróasztalához, és felkaptam a készüléket.
– Jé, ezen még gombok vannak – ámultam el egy pillanatra.
– Veled ellentétben én nem várom el, hogy a telefonom okosabb legyen nálam – közölte egyszerűen, és már a füléhez is emelte.