Július könyvekben... Csukás István: Oriza-Triznyák

Mirr-Murr kalandjaiból

Honnan tudjam én a nevedet? Valahogy mégiscsak meg kellett hogy szólítsalak! Hajlottam rá, hogy először bengáli tigrisnek szólítalak, de hidd el, ezzel mind a ketten nevetségessé váltunk volna. Nem vagy bengáli tigris. Nem tehetsz róla, és nem is olyan nagy szégyen. Így aztán maradt a tökmag. Nem is tudom, de az jött a nyelvemre. 

Ez a mese Mirr-Murról szólna, hisz az alcím is nagyon pontosan meghatározza. Mégis egy másik macska a címadó. A kedvencem pedig egyértelműen Téglagyári Megálló lett. Sajnáltam, hogy kevés szerepe volt, igazán örültem második színrelépésének. Igen, csak a pontosság kedvéért, Téglagyári Megálló egy kutya.:)

Olyan igazi, gyerekeknek való mese volt. 

Nem lázárervines, hanem csukásistvános. Én  az elmúlt években LázárErvinen nőttem fel, rajta keresztül jutottam visszza a mesék birodalmába. Két egészen különböző mesevilág. Hozzám a LE-é közelebb áll. Pedig szerettem OrizaTriznyákot. Jópofák voltak a szereplők. Jól kitalált történetek. Kedves meseszövés. Gyerekeknek bátran tudom ajánlani, felnőtteknek szerintem inkább nosztalgiázás címszó alatt lehet nagyon nagyon szórakoztató.

És igen ám, a születési évemben íródott :)

... Meg innen, fentről minden kisebbnek látszik. Figyeld csak – tette hozzá az idegen macska barátságosan. – Ezért érdemes néha fára mászni. A lelki egyensúly miatt. Ha már nagyon kicsinek érzed magad, ripsz-ropsz, fölmászol egy fára, és minden rendben van!