Székely Csaba: Bányavidék

... De tudd meg, Iván, nincsen olyan, hogy normális élet. Hiszed-e, hogy nincsen? Csak élet van.

Őszintén sajnálom, hogy lemaradtam a színházi előadásról. Pedig nagyjából még bele is fért volna vásárhelyi létembe. 
A legtöbb esetben úgy gondolom, hogy mindennel és mindenkivel akkor találkozunk, amikor találkoznunk kell. Legyen szó könyvekről, személyekről, darabokról. 
De ezt azért tényleg sajnálom, hogy kihagytam.
Zseniális a szerző.
Székely Csaba fiatal kora ellenére jóval több mint egy szimpla tehetség. Trilógiájának első darabja, a Bányavirág a Színházi Dramaturgok Céhe, majd a Színházi Kritikusok Céhe szerint is Az évad legjobb drámája lett, a szerző megkapta érte a Szép Ernő-jutalmat. A sorrendben második műnek, a Bányavakságnak is két bemutatója volt már. A kötetzáró Bányavíz pedig az Örkény István Színház drámapályázatát nyerte meg. 
A Bányavidék darabjai ugyanazt az isten háta mögötti, reménytelen világot barangolják be, fanyar humorral, tragikomikusan.

Ismét egy színmű. Ismét egy dráma. Ismételten nagyon megszerettem.
A groteszk, humors hangnem kellett a komor és erős történeteknek. Enélkül nehezen lenne befogadható. Így is erős. Néha az volt az érzésem, hogy túl erős. De annyira korrekt volt. Annyira reális. Annyira természetes. Annyira fájdalmas. Annyira szűk. Annyira feketefehér. Annyira szürke. Annyira gyomorszájbavágós..., hogy nem lehetett azt gondolni, hogy ezt, vagy azt másképp kellett volna. Nem. Ez így teljes. Ez így helyes. Ez így igaz.
És azon kevés művek egyike, ha nem az eddigi egyetlen, amiben egyáltalán nem zavart a trágár hangnem, nem zavartak a káromkodások. Olyan szerves részei az egésznek, hogy nem akadtam fenn, nem húztam a számat, nem éreztem, hogy a trend kedvéért, mesterségesen beillesztett szófordulatokat olvasok. Mert van amikor ez az élet része.
Ez a falu sok helyen lehetne. Ezeket a szereplőket sokféle képpen hívhatnák. Ezek a beszélgetések sokszor, többféle díszlet és földrajzi koordináta között, nagyon valószínű, hogy a legtöbbször ugyanúgy alakulnának.
Félelmetes a sok I betüs szereplő. Félelmetes a valóságossága. Félelmetes a természetessége. Félelmetes az ember beszűkült élettere. Félelmtes az életük.

ILONKA Nagyon is idevaló maga, doktor úr. Olyan, mint akárki más itten. Csak kicsikét jobb képű. 
MIHÁLY Éppen ez a baj, hogy olyan vagyok, mint akárki más itten. Itt mindenki idióta. S mióta bezárták a bányát, azóta még idiótább mindenki. A munkanélküliség a legjobb idiótagyártó találmány. (kiissza a poharat) És avval együtt, hogy a saját képére formált ez a hely, mégsem sikerült beilleszkednem ide. Tíz éve élek itten, de még mindig én vagyok a jövevény.

Túl mai. Túl realista. De másképp pedig nem lenne értelme. Ez kizárólag ebbeny a nyers, őszinte, egyszerű, kendőzetlen formában lehet nyerő.
Vadászni fogom Székely Csaba következő könyvét. 

( Mostanában sok erdélyi történetet olvasok. És mégsem eleget. Nem hiszek a véletlenekben. A legtöbb könyvet régóta követem, figyelem és mégis most keresztezték útjaink egymást. Különleges hangulatuk van. Vagy csak számomra különlegesek? Fogalmam sincs. És abban sem vagyok biztos, hogy most éppen ezekre a könyvekre van szükségem. De kényszeresen keresem a lehetőséget a találkozásokra. Remélem egyszer megtalálom, amit keresek..., de lehet, hogy egyszer majd az egészre találok rá. Hogy majd egyszer összeáll a kép. És mi lehete majd a képen? Nem tudom..., de szükségem van azokra az érzésekre, amit az olvasott könyvek hagynak a lelkemben.)

ILLÉS Csak el akartam mondani nektek az újságot, hogy itt van a tévé. 
IVÁN Miféle tévé? 
ILLÉS Magyarországról. 
IVÁN S mit akar az a tévé? Megint fel kell húzzam a székelyharisnyát? 
ILLÉS Azt én nem tudom, hogy fel kell-e húzzad megint a székelyharisnyát. 
IVÁN Oda kell adjam Ilonkának, varrja meg. Hogy enne bélhurutos földigilisztát egész nap a hülye tápos tévéje. 
ILLÉS Téged legalább nem tettek oda énekelni. 
IVÁN Azt éppen nem, de másfelől viszont elmondták nekem tájékoztatásképpen, hogy mennyire szép itt Erdélyben, s hogy milyen szépen őrizzük mi a hagyományokat. 
ILLÉS Hát, őrizni őrizzük. Nem őrizzük? 
IVÁN Őrizzük. Minden reggel, mikor felkelek, kicsit őrzöm a hagyományokat, aztán bemegyek, megsapkázom az öreget, s őrzöm tovább a hagyományokat, ameddig Ilonka hazajön. S aztán, ha meglátogat a doktor egy-két-nyolc pohár végett, odaadom neki, őrizze ő is egy kicsikét. S akkor őrzi ő is a hagyományokat, tölti magába rendesen.

... és hogy is zajlott majd eredetiben?

IVÁN Kezdhetem? Jó. Vajda Iván vagyok, 42 éves lakos. Itt élek ezen a bányatelepen úgy… több mint 42 esztendeje. Apám is itt él, de ő a szomszéd szobában van, s nem hallja. Én gondoskodok róla. Beteg szegény. Nagyapám is itt élt, s az ő nagyapja is, bár vele nem találkoztam még. Élünk. Igen. Éldegélünk. Éldegélünk, dolgozunk, s őrizzük a hagyományokat. (a nadrágjára mutat. Aztán végignéz magán) A pulóver, hát, ezt a pulóvert Ilonkától kaptam születésnapomra. A városból hozta nekem. Ilonka a testvérem. A féltestvérem. Jó ízlése van neki pulóverileg, énszerintem. Megvan mindenünk, nem szenvedünk szükséget semmiben, mert hagyományos életet élünk, s megelégszünk azzal a kicsikével is, ami nekünk van. Így élünk mi itten. Éldegélünk. Kell énekelni? Most még nem kell? Akkor jó. Hogy mondja? Miért olyan nagy az öngyilkossági ráta énszerintem? Azt én nem tudom, miért olyan nagy az öngyilkossági ráta énszerintem. Igazán nem. Elvégre boldogok vagyunk mi itten. Dolgozgatunk, éldegélünk. Ahogy lehet. Panaszolkodni nem szoktunk, élünk, ahogy tudunk, éldegélünk, élünk, éldegélünk, ameddig az Isten egészséget ád. Van, aki… még annál tovább is (az apja szobája felé néz). Ma meglátogatott egy ügyvéd, mert apám végrendelkezni akar. Ez egy ilyen hagyomány itten nálunk, a végrendelkezés. Szeretjük a hagyományokat s a szent katolikus anyaszentegyházat. A templomi férfikórust is szeretjük, mert nagyon szépen tudják énekelni ezt a „Gyere velem a Hargitára” nótát. Menjenek, hallgassák meg. Jó? Megkérem szépen. Jó itt élni, mert vannak ezek a gyönyörű hegyek, s a fenyvesek, s az a kicsi szar csermely is olyan szépen csobog, mint egy patak. Kivéve télen, amikor be van fagyva. Akkor is csobog, csak nem hallatszik. Itt minden olyan szép, mint egy álom. Mint egy álom. Ebben élünk mi benne. Igen. Ebben.