Lázár Ervin: A fehér tigris

... senki sem hitt igazán a tigrisben, mégis mindenki látni akarta.

Akkor azt hiszem, hogy én lennék a kivétel.
 
Lázár Ervin mindmáig egyetlen regénye először 1971-ben látott napvilágot, s keltett igazi feltűnést a magyar irodalom újdonságaira érzékenyen figyelő olvasók táborában. A fehér tigris egy meseszerűen valószínűtlen és csodás elem magától értetődően természetes kezelésével beszél a korabeli (és mindenkori) hétköznapi ember erkölcsi próbatételéről. Vagy ahogyan az irodalomtörténet fogalmaz (mert a regény azóta bevonult az irodalomtörténetbe) „olyan krízis-szituációt hordoz magában, amely alapvetően választásra kényszeríti a főhőst, Makos Gábort. A fiatal mérnökhöz hozzászegődő és csodás tulajdonságokkal rendelkező tigris olyan lehetőségeket teremt, melyekkel valahogyan élni kell. Makos a kihívást elfogadja, ám nagyszerű helyzetével visszaél: nincs ereje a felajánlott jót véghez vinni, helyette erőszakkal kíván győzni.” A csodálatos tulajdonságokkal megáldott tigris a teljes hatalom szimbóluma, amelynek gazdája a jót is, de a rosszat is korlátozás nélkül képes megvalósítani. Az ember utópisztikus énjének a csodás megtestesülése, s a regény szomorú kérdése, ami az ember örök dilemmája is egyúttal, hogy miért nem vagyunk képesek cselekedeteinkkel valóra váltani jobbik énünk vágyait és reményeit, olyankor sem, amikor ennek látszólag nincs akadálya, s miért maradunk mindig alul saját emberi tulajdonságaink rossz erkölcsi beidegződéseivel szemben? Lázár Ervin regénye az ember erkölcsi állapotának egyik alapvető-örök kérdését ábrázolja a 20. századi ember világában.

Minden benne van a fülszövegben.
Nem lázárervines. Nem mesés, noha egy hófehér, csodás tigris, akit nem fognak a golyók, elég varázslatos kezdet. Mégis véresen komoly meseregény. Félelmetes nagyjából minden pillanata. És legkevésbé a tigris miatt.

Értettem én MakosGábor drámáját, akit nem tudok se pozitív, se negatív szereplőnek kategorizálni, mert egyszerűen nem lehet. Leginkább a nyomorult jelzőt tudnám hozzá társítani.
És amennyiben teljesen őszinte kellene legyek, akkor én nem szeretnék egy fehér tigrist. Nem azért mert képmutató vagyok és nem élvezném a hatalmat. Csak egyszerűen félnék a tigrisem szinétől... :(

Örülök, hogy LázárErvin sok sok mesét írt és hogy úgy igazából mindig is megmaradt az igazi mesevilágnál. 
De azért továbbra sem fogom kihagyni a felnőtteknek szóló meséit sem. Mert az az egy biztos, hogy írni nagyon tud.