Nem szeretem azokat, akik jobban tudják, hogy mások mit éreznek. Mindig megdöbbentett, amikor valaki elkezdte magyarázni nekem, hogy én voltaképpen mit érzek. Érdekes történetek voltak. 12 történet. 12 élet. 12 boldogság. 12 boldogtalanság. 12 magány. 12 útkeresés. 12 megoldás.
12 nő voltam.
Egy – aki egy eszkimóhoz megy feleségül
Kettő – aki az űrben akart csókolózni…
Három – akit legjobb barátnője meggyilkolásával vádolnak
Négy – aki a BudapestPárizs járaton lefogy 25 kilót
Öt – aki bemártja, azt, akit a legjobban szeret
Hat – aki újra találkozik 12 élettel korábbi karmikus szerelmével
Hét – aki tud nemet mondani
Nyolc – aki egy orosz bankárba zúg bele Szentpéterváron
Kilenc – aki egy hétig állt mozdulatlanul tütüben
Tíz – akinek rendőr volt az apja
Tizenegy – akinek négy anyja volt, de egyik se vallja be melyikük szülte
Tizenkettő – aki egy széthasított fejű férfit szeretett.
... nem ebben a sorrendben.
Nem tudtam azonosulni a szereplőkkel. Egész biztos, hogy túl földhözragadt vagyok.:) , de érdekesnek tartottam és már-már szerettem a történetek hangulatát. Néha magukat a történeteket is. De volt ahol a hangulaton túl kifújt. Vagy mert túl alter volt. Vagy mert egyszerűen épp nem jó pillanatban olvastam. Vagy mert néhol az volt az érzésem, hogy kezd átcsapni közönségesbe. Vagy mert nem volt kidolgozva rendesen maga a történet. Néha az volt az érzésem, hogy túl sok a mi is történt, talán túl intenzív is és elmarad a miért...
Nem volt teljesen 12 különböző nő. Sok volt a hasonlóság bennük. Talán több is, mint a különbség. De jól kapta el a hangulatokat. És kíváncsi lettem FA többi könyvére is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése