2015. december 13., vasárnap

November könyvekben: Irvin D. Yalom: Szerelemhóhér és más pszichoterápiás történetek

Minden terapeuta tudja: a terápiában az első meghatározó lépés, hogy a páciens felelősséget vállal saját kellemetlen életéért. Mindaddig, míg valaki úgy gondolja, hogy saját problémáit valamilyen rajta kívüli erő vagy személy okozza, nincs hatása a terápiának. Végül is, ha a probléma kívül van, miért kellene akkor valakinek megváltoznia? A külvilágot (barátok, munka, házastárs) kell megváltoztatni vagy kicserélni!

Yalom okos és szórakoztató.

Ebben a könyvben tíz pszichoterápia története szerepel. Mind a tíz páciens az élet szokványos helyzeteitől szenvedett: egyedüllét, impotencia, migrén, szexuális túlfűtöttség, elhízás, hipertónia, szomorúság, emésztő szerelem, hangulatváltozások, depresszió. Mégis, a terápia folyamán ezen mindennapi problémák alapjainak kutatása a lét legmélyebb lényegét tartalmazó gyökerekhez vezetett.
„Akarom! Akarom!” hallatszik végig ezekben a történetekben. Az egyik páciens halott lányát akarta vissza; egy másik erősködött, hogy – halálra ítélve a nyirokráktól – joga van a gátlástalan szexualitásra; a harmadik örökre fiatal akart maradni, nem tudván lemondani harmincöt évvel fiatalabb barátjáról.
A szerző – a Stanford Egyetem orvosprofesszora – szerint a pszichoterápia elsődleges anyaga mindig az ilyen létező, az egyén törekvéseinek és az élet kíméletlen tényeinek könyörtelen disszonanciájából eredő fájdalom, legyen annak eredete tudott vagy tudattalan. A hátterükben pedig ott magasodnak a lét nagy problémái: a hiányzó szabadság sorsunk akaratlagos alakítására, a mindannyiunk és szeretteink számára elkerülhetetlen halál, a magányosság, és végül: életünk világos értelmének hiánya.
Bármennyire kegyetlennek tűnjenek is ezek a helyzetek, tartalmazzák a remény és a megváltás magvait. Ez a tíz pszichoterápiás történet remélhetőleg bizonyítja, hogy szembe lehet nézni a lét igazságaival, sőt! – hasznosítani lehet hatalmukat az egyéni változás és gyarapodás szolgálatában. És ennek a folyamatnak első meghatározó lépése – akár a terápiában, akár azon kívül –, hogy az érintett felelősséget vállal saját kellemetlen életéért. A többi lépés?…ez talán kiderül Yalom doktor könyvéből.


Olyan, mint amikor egy jó kávéval leül az ember egy kényelmes fotelbe és csak hallgatja az idősebb, tapasztaltabb beszélgetőpartner történeteit, hogy azután majd gondolkozzon róluk és megszűrje a saját kis világába beengedni érdemes elemeket...
Első könyvem volt Yalomtól és nagy valószínüséggel nem az utolsó. Mert érdekesen tud tanítani, számomra fontos dogokat. És hiteles. Talán, mert elég bölcs és elég elismert ahhoz, hogy ne csak a sikerekről meséljen. 
És mit jelent a szabadság Yalom szótárában? (nem, köze sincs a káoszhoz és az anarchiához...)
A szabadság azt jelenti, hogy valaki felelős saját választásaiért, cselekedeteiért, saját élet helyzetéért.

És ez pedig legalább akkora ajándék, mint felelősség.   
A pszihoterápia ritkán szól nagy titkokról. Gyakran elfogadásról, közös útkeresésről, bizalomról. És mindezt Yalom számomra hitelesebbben adja át, mint a legtöbb film... tudom, tudom, nem tettem magasra a lécet..., de ha figyelembe veszem, hogy az embereknek milyen téves elképzeléseik vannak sokszor a pszihiátriáról, a pszihoterápiáról, akkor adja magát a hasonlat...
Ezért és azért, mert tényleg szórakoztató, lesz jövőre is legalább egy, de remélem több Yalom az étlapomon.

Soha ne vegyél el semmit, ha nem tudsz helyette jobbat ajánlani. Óvakodj levetkőztetni azt, aki nem tudja elviselni a valóság csípős hidegét...avagy Általánosságban jobb, ha a hárító mechanizmusokat egészen addig nem gyengítjük, amíg nem okoznak több problémát, mint amennyi támaszt nyújtanak, és amíg nem tudunk jobbat ajánlani helyettük.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése