Bábel. A legnagyobb nyári zenei fesztivál, valahol Pápa mellett. Mi
lehet jobb annál, mint tizenhét évesen, életedben először, egy hetet
eltölteni itt a barátaiddal? A zárónapi koncert a Red Hot Chili
Peppersé, és Zsófi többek között azért érkezik, hogy találkozhasson
Anthony Kiedisszel. Na de addig még sok minden történik vele, Napsival,
Abdullal, Hipóval és Szaszával az Európa, Ázsia, Afrika és Ausztrália
színpad körül… Bábel. Ha voltál már fesztiválon, azért fogod szeretni,
ha még nem voltál, azért.
Nem. Nem a Szent Johanna Gimi. Ezt azért az elején sokszor kell tudatosítsa magában az olvasó. Ha efelett szemethuny egy őrült SzJG fan, akkor nagyon meg tudja szeretni a történetet.
Sok poén, tényleg nagyon nagyon sok. Ötletes jelenetek. Nálam rendben volt úgy teljese egészében az egész könyv.
És igen, így is lehet listát írni, hogy az ember ne fárasztónak, vagy értelmetlennek tartsa (igaz Erlend Loe?...):
1.Teljesen oda vagyok Szaszáért.
2. A jelek szerint vonzódik az őrültekhez, mert ő is hasonlóképpen érez velem kapcsolatban.
3. Semmi sem történt közte és Eulália között, csak a csók, amit
láttam, az volt az utolsó momentum a kapcsolatuknak, merthogy utána
reggelig engem keresett.
4. Sikerült elmagyaráznom neki, hogy nem is éreztem semmi Kolos
iránt, egyszerűen imponált, hogy VIP-jegyes. Ez felszínes és szörnyen
gyerekes volt tőlem, de mentségemre legyen mondva, hogy Szasza meg
féltékenységből lógott Opáliával.
5. Összességében arra jutottam, hogy fogalmam sincs, mikor szerettem
belé, valószínűleg évekkel ezelőtt, de mégis Kolos világított rá arra,
hogy mit érzek valójában, így sokkal lógok neki.
6. Szasza sem tudott konkrét infót arról, hogy mikor kezdett nem
barátként nézni rám, de azt mondta, Kolos felbukkanása ébresztette rá
ténylegesen, így ő is sokkal lóg neki.
7. Mindketten egyetértettünk abban, hogy utáljuk Abdult, amiért a jelek szerint ő mindkettőnknél okosabb.
8. Amíg a mellkasán pihentettem a fejem, folyamatosan a hajamat
birizgálta, ami egyébként tetszik neki, mert szerinte különleges és
fura, ami passzol hozzám, és csak azért mondta, hogy utálja, mert azt
akarta, hogy szomorú legyek.
9. Beismertem, hogy tényleg rosszul esett, hogy nem tetszik neki a hajam.
10. Elmondtam neki, hogy sokat jelentett az ál-házasság-kötésünkkor elcsattant ál-csók.
11. Elmondta, hogy szándékosan adta, mert MEG AKART CSÓKOLNI. (:
12. Megegyeztünk, hogy maradhatok az utolsó éjszakára a sátrában.
13. Egyikünk sem tudja, hogy rakjuk ki a punkot, akit, ugyebár, én fogadtam be.
14. Mindketten egyetértünk abban, hogy végül is egyáltalán nem fura az, ami kettőnk között történt.
15. Ennek mindketten ugyanannyira örültünk.
16. Közöltem Szaszával, hogy nem szakíthat velem, mert én szoktam
kidobni a helyette a barátnőit, és nyilván magamat nem fogom, úgyhogy
jól gondolja meg a dolgokat.
17. Erre azt mondta, hogy eszében sincs szakítani velem, de amúgy megkérne mást.
18. Ekkor ütöttem meg először úgy, mint a fiút, akivel együtt járok. De biztosan nem utoljára.
19. Bevallottam, hogy napokig gyakran néztem reggel, ébredés után, amikor még aludt.
20. Ő pedig bevallotta, hogy nem álmában ölelt át és fogta meg a kezem, hanem akkor még ébren volt.
+1 Megegyeztünk, hogy nem válunk el. (:
Egyáltalán nem vagyok egy fesztiválozó arc, az RHC se kifejezetten kedvenc... így azért erősen tartottam a dologtól.
De Laura stílusa ezen túllendített. Érzésem szerint sokkal közelebb álltak a szereplők a szerzőhöz, mint a sorozatosak és ez mindenképp jót tett a regénynek. Őszintébb volt és hitelesebb. Tőlem meg távolabb, de ebbe azért valószínüleg belejátszik a helyszín és a kerettörténet.
Viszont tényleg van olyan erősen szimpatikus számomra a LL féle világ (, mert lehet ezt szeretni, vagy nem, de szerintem az az egy egész biztos, hogy létezik...:) ), hogy elvigye a hátán a regényt, akkor is, ha érzem, hogy hol vannak a gyengéi.
Várom a következő könyvét Laurának. És igen. Engem megvett magának.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése