2013. szeptember 10., kedd

Szalay Zsuzsánna: Látszat (Lét)

A legjobbkor talált rám.:( Mert igen, azóta (is) tudom, hogy véletlenek nincsenek... nagyon szép versek...
 
– Most már beszélhetsz Neki a fényről. – Jóindulatú fuvallat simítja meg az arcomat. Ám én halogatnám a nagy utazást… családról, szeretetről, a gyógyulásról beszélek, s látom miként erősödik a beteljesülés iránti vágy és a hitetlenkedés Keresztmamám szemében.
– Beszélned kell neki a fényről!!- jön a parancs, s tudom, ha nem teszem meg, magasab fórum, a lelkiismeretem előtt felelek elégtelenre.
– De hogyan? – Hogyan lehet beszélni arról, amit csak sejtek? Az élet végső, mégis megrendítő tapasztalásáról, a Halálról?
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése