2013. szeptember 10., kedd

Elina Hirvonen: Hogy ő is ugyanarra emlékezzen


Kegyetlenül jó. Azt hiszem ez a két szó, ami a leghamarabb eszembe fog jutni évek múltán is a könyvről.
Hihetetlen borzalmak, szinte hétköznapi események hatására. Olyan fájósan szép könyv…

Két érzékeny és családi traumákkal terhelt lélek találkozik Helsinkiben: a fiatal finn írótanonc és az ötven körüli amerikai irodalomprofesszor hamar egymásba szeretnek, de ez a szerelem nem a romantikus filmekből és lányregényekből ismert perzselő érzés: kapcsolatuk a görcsök és gátlások feloldásával kezdődik, hiszen a férfi édesapja a vietnami háború után megőrült, édesanyja pedig tehetetlenül sodródott a világban. A nő múltja is hasonló: bátyja elmegyógyintézetben végezte, mivel édesapjuk folyamatos lelki és fizikai terrorja felőrölte.
A könyv története és nyelvezete, hőseihez hasonlóan szintén erősen visszafogott: filmszerű állóképek, különféle színek és szagok, háttérben bujkáló érzések keverednek az alig hallható, mégis feszült suttogásokkal és sikolyokkal.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése