2013. szeptember 10., kedd

Rui Cardoso Martins: És ha nagyon meg szeretnék halni

Hihetetlen egy könyv.
„Most azonnal indulni akarok Portugáliába!!!!!!!!!”
Ezt olvasás közben éreztem. 
A végére semmit nem változott az érzés. Ha mégis, akkor inkább erősödött.
Hatalmas hangulata van.

Miről szól?
Milyen hely lehet az, ahol még a sírásó is öngyilkos lesz? Erre a kérdésre keresi a választ a regény narrátora: ki akarja deríteni, hogy Alentejo-ban, Dél-Portugália legnagyobb régiójában miért választja olyan sok ember az öngyilkosságot. A kis faluban élő kamasz fiú, Piszkafa egyre-másra ismeri meg és meséli el az öngyilkosok és néhány gyilkos történetét, s az ő nézőpontja, fekete humora fűzi regénnyé a riportszerű, viszonylag rövid elbeszéléseket. A lány történetét, aki egyszerre háromféle módon próbált öngyilkos lenni, mégsem sikerült neki, s most tolószékben él; a sírásóét, aki minden épeszű magyarázat nélkül kihantolta a pár hónapos csecsemő hulláját, majd megölte magát és így tovább. S a nagy kérdés: van-e épeszű magyarázat az öngyilkosságok különleges magas arányára Alentejo-ban (vagy épp Magyarországon, mert a regény narrátora ezt a kérdést is felteszi). Rui Cardoso Martins 1967-ben született, jó nevű riporter és forgatókönyvíró; első regénye pedig nemcsak témájának, de zseniális láttató erejének köszönhetően is nagy portugál és nemzetközi siker lett.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése