Általában vannak könyvek, amikhez megmagyarázhatatlanul vonzódok. És jól teszem, mert az esetek jelentős részében igazi rejtett csodákra találok olyankor. Nagyon sok hihetetlenül klassz élménnyel lettem azáltal gazdagabb, hogy hallgattam a megérzéseimre.
Ez a könyv most kivétel volt.
Nem is tudom, hogy hol kezdjem el.
Talán ott, hogy idén igazából egyszer mozdultam ki úgy, hogy azt nyaralásnak lehet nevezni és az Norvégia volt, Oslo főhadiszállással. Februárban, amikor minden hó borít, amikor a kikötők jegesek és a jég tetején sirályok ugrálnak… gyönyörű volt.
Akármelyik pillanatban el
tudnám képzelni, ha nem lennének komoly nyelvi problémáim, hogy ott
éljem le az életemet… De tényleg, csodás volt.
Nem találtam magam megszólítva, pedig én se jó passzban olvastam, mert tényleg nem..., akár még nagy egymásratalálás is lehetett volna…, ha nem éreztem volna az egészet mesterkéltnek és hatásvadásznak. Tényleg sajnálom.
(az író első sikerkönyvét még mindenképp vállalom, hogy elolvasom, már csak a norvég volta miatt is…, ennek a kötetnek a folytatását… talán… egyelőre nem.)
Nem találtam magam megszólítva, pedig én se jó passzban olvastam, mert tényleg nem..., akár még nagy egymásratalálás is lehetett volna…, ha nem éreztem volna az egészet mesterkéltnek és hatásvadásznak. Tényleg sajnálom.
(az író első sikerkönyvét még mindenképp vállalom, hogy elolvasom, már csak a norvég volta miatt is…, ennek a kötetnek a folytatását… talán… egyelőre nem.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése