2013. szeptember 13., péntek

Mark Helprin: Téli mese

Elbűvölő tündérmese... nagyon nem az. Különös dolgok történnek egy egyáltalán nem különös, inkább szürke városban. Ez volt nagyon hosszú ideig az érzésem.
Meg az is, hogy ilyen szép címmel és borítóval én valami egész mást vártam...
Valahol a felén is túl jártam már, amikor tényleg elkezdett érdekelni a történet, amikor már vártam egy egy szereplő felbukkanását, amikor már elbűvölt a tél, magába szívott engem is New York, elvarázsolt ez a közben valahol mégis mese...

Elbűvölő tündérmese”. – írta Helprin könyvéről Joyce Caros Oates, aki nem egykönnyen adja oda nevét felelőtlen reklámnak. Véleménye telibe talált: a rendkívül tehetséges Helprin könyve valóban elbűvölő – pop-könyv. Egy mindinkább formálódó-erősödő új esztétikai világkép terméke, a Coppola-Spielber-Lucas-féle új Walt Disney-izmus szeretetre méltó irodalmi példánya. Vagyis: mese komputerizált fantasztikummal és hagyományos elemek hordozta feszültséggel, jelképisséggel. Mese felnőtteknek. Íme: Egy férfi titokzatos üldözők elől menekül a hajdani New York utcáin és titokzatos segítőtársra lel egy repülő ló személyében. A továbbiakban aztán minden kiderül: a férfi, Peter Lake derék, szimpatikus betörő, a titokzatos üldözők a konkurens banda tagjai. Ezzel kezdetét veszi a kalandsorozat, mely attól lesz érdekes, hogy a mesebeli elem bekerül a történetbe. Ahol repülő lovak vannak, ahol ki lehet esni az idősíkból, majd ugyanolyan könnyedén belepottyantani egy másikba, ott nincs helye a szorongásnak. A szerző találékonyságára vall, hogy hőse nem egyértelműen jó, hiszen bűnöző, de ezt az erkölcsi foltot profi módon fordítja regénye javára. Az E. T.-hez hasonlóan ebben a regényben is fontos átalakulásnak vagyunk tanúi. Ott a marslakóból lesz kedves állat, itt a bűnözőből melegszívű, érző ember. S a bűnözők kedves és pittoreszk irodalmi világa összehasonlíthatatlanul vonzóbb, mint prózai és rideg földi mása. Igaz ugyan, hogy a bűnözők bűnöznek, de ezt kedves fennköltséggel teszik, miáltal rögtön az olvasó szívébe lopják magukat. A regényből természetesen nem hiányzik a szerelem sem, de az igazi telitalálat New York városának szerepeltetése, ami nem egyszerűen helyszínt, a történések színhelyét jelenti, hanem maga is a regény szereplőjévé válik. Helprin könyve kellemes szórakozást ígér mindazoknak, akiknek elegük van a mindennapok rémségeiből, akik végre valami mást akarnak…


És hogy ezentúl miről szól a mese? A szeretetről. Nagyvonalúságról. Becsületességről. Jóságról. Nemes célokról. A következetességről. A hitről. Az elvekről. Eleganciáról. Fennköltségről. Kitartásról. A tiszteletről. Egy tiszta múltról. Egy tisztább jövőről...
Hogy mindez hogy fér meg egy olyan mesében, ahol a hivatlos főszereplő egy hivatásos betörő? Erre igazából csak a mese ad, mert csak az adhat választ:)
 
– Nem mondta azt senki, hogy minden cselekedetnek látni fogod a következményét; nem mondta senki, hogy garanciákat kapsz, hogy nem kell sötétben botorkálnod, vagy hogy miként a matézisben, mindent pedánsán igazolva és bizonyítva fogsz látni. Semmi sincsen bizonyítva és igazolva, vagy legalábbis semmi, ami értékes. Nem azért neveltelek föl, hogy örökké biztos talajon járj. Soha nem tanítottalak arra, hogy mindennek a hatalmunkban kell lennie, vagy hogy mindent értenünk kell. Vagy tán arra tanítottalak? Ha igen, rosszul tettem. Ha nem vállalunk kockázatot, akkor azok az erők, amelyeket megmagyarázni nem tudván elutasítunk, bizony majmot csinálnak belőlünk, ahogy mondani szokás. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése