Egy Gyűrű mind fölött, Egy Gyűrű kegyetlen,
Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen.
Mert ezt a pillanatot meg kell örökíteni :) Igen. Elkezdtem olvasni.
Kiegészítés: És röpke egy hét alatt be is fejeztem.
Minden bizonnyal azért, mert csodálatos volt. Minden egyes mozzanata, minden képe, minden szereplője.
Azt a legnehezebb befejezni, amit el sem kezdesz.
... és mennyire igaz. Valószínűnek tartom, hogy kevés olyan olvasója van a bejegyzésnek, aki ne látta volna a filmet, vagy ne olvasta volna a könyvet. Egyiket se ismertem mostanáig. Igazából nem is értem, hogy miért alakult így és eddig miért maradt ki nálam. Az biztos, hogy sokszorolvasós lesz nálam:)
Tolkien olyan szép mesevilágot álmodott meg... Már A babóban is. És itt pedig csak folytatta a mesét.
A Gyűrűk Ura tündérmese. Mégpedig – legalábbis terjedelmét tekintve –
alighanem minden idők legnagyobb tündérmeséje. Tolkien képzelete
szabadon, ráérősen kalandozik a könyv három vaskos kötetében – vagyis
abban a képzelt időben, mikor a világ sorát még nem az ember szabta meg,
hanem a jót és szépet, a gonoszat és álnokot egyaránt ember előtti
lények, ősi erők képviselték. Abban az időben, mikor a mi időszámításunk
előtt ki tudja, hány ezer, tízezer esztendővel a Jó kisebbségbe szorult
erői szövetségre léptek, hogy a Rossz erőit legyőzzék: tündérek,
féltündék, az ősi Nyugat-földe erényeit őrző emberek, törpök és
félszerzetek, erdő öregjei fogtak össze, hogy a jó varázslat eszközével,
s a nagy mágus, Gandalf vezetésével végül győzelmet arassanak, de épp e
győzelem következtében elenyésszen az ő idejük, s az árnyak birodalmába
áthajózva átadják a földet új urának, az emberfajnak. Különös világ ez
az emberfölötti – vagy emberalatti – lényekkel benépesített Középfölde.
Anyagi valósága nincs. Baljós, fekete várai, csodás fehér tornyai,
fullasztó, sűrű erdei, gyilkos hegyei, sötét mélységei gondoskodnak
róla, hogy egy pillanatig ne érezzük magunkat a fogható valóság
közegében.
Egy ideig úgy gondoltam, hogy egy igazi felnőtteknek szóló mese. De nem. Ez a tündérmese mindenkinek szól.
Mert megvan benne minden, amit tudni érdemes a világról. Minden amit, ahogy érezni érdemes.
Mert valami hihetetlen gyengédséggel, méltósággal és könnyedséggel tanít meg elengedni dolgokat, személyeket, feldolgozni helyzeteket. Talán ez esett a legjobban a sok sok szépen, melegen és lágyan túl...
Csodálatos tündérmese...
– Hát az igazi meséknek sosincs végük?
– Nem, sosincs végük – mondta Frodó. – De a szereplők jönnek-mennek, ahogy a szerepük véget ért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése