2013. szeptember 10., kedd

Lilly Lindner

Lilly Lindner: Splitterfasernackt

Ha nem tartozna a hétköznapjaimhoz a téma, akkor azt hinném, hogy egy gyenge hatásvadász sztori. Nagyon nem az. Minden része igaz, fájdalmasan valóságos és reális. (amúgy tényleg valós törénet, Lilly sajátja).
Sokmindent segít megérteni.
Igazából le akartam írni a cselekményt: a megerőszakolásról 6 éves korban, az anorexiáról, a vagdosásról, a család hozzá(nem)állásáról, prostituált létről, mint életformáról, ezek okairól, formáiról. De meggondoltam magam. Ez nem az én történetem. Az én összefoglalóm szavakból állna. A könyv pedig sokkal többről szól a szavakon túl.
Hogy akkor mégis miről szól a könyv?
Egy lányról, aki egyedül van. Egy lányról, aki megtanul hallgatni.
Lehet happy end egy ilyen történet vége?
Anyaszült meztelenül. Ez a könyv címe.


Lilly Lindner: Bevor ich falle


Érdekes könyv.
Olyan témákat feszeget és olyan szemszögből, ami nem mindennapos. Amiről az ember senkivel nem szeret beszélni. Amiről az ember a szeretteivel végképp nem szeret beszélni. Amiről az ember idegenekkel úgy érzi, hogy nem kell beszélnie, mert nem „olyan” téma, hogy kellene…
…és mégis kellene róla beszélni. Sokat. Mert azzal, hogy nem beszélünk róla, még nem szűnik meg. Azzal, hogy nem beszélünk róla, elzárjuk a segítség lehetőségét. Azzal, hogy nem beszélünk róla, tulajdonképpen elzárunk olyan embereket az élettől (az igazitól), akiknek nagyon sok keresnivalójuk lenne benne…
Nem éreztem meg amiről szólt, talán soha nem is szeretném úgy igazán…, de megértettem. És a végén sírtam. Nagyon. Szép volt. Szép, amennyire ez szép lehetett.

Lilly Lindner Was fehlt, wenn ich verschwunden bin


Lilly számára az írás szerintem terápia is. Nagyon szeretem a hangját. Ifjúsági regénynek merész. Bátor. De hasznos. És szükséges. Néhol kellemetlen. És szeretnék néha ellenkezni. De ez , szerencsére, nem az én történetem. Éppen ezért nem tudok ellenkezni. Nem illik ellenkeznem. Nem szabad ellenkeznem. Nem érdemes ellenkeznem. Hiszen ez a könyv éppen arról szól, hogy az ellenkezés semmit nem hoz rendbe. Más utat kell találni azokhoz, akik épp készülnek eltűnni. Mert mindenkinhez vezet út. És ez a legfontosabb.
 --------------------------------------------------------------------------------
Könyvbemutató (Splitterfasernackt, Bevor ich falle), avagy nem szokványos felolvasó délután
A könyvet egy 27,28 éves lány írta.
( Első önéletrajzi műve arról szól, hogy 6 évesen a szomszéd bácsi megerőszakolta. Arról, hogy ezt hogy élte túl és kb. az életéről (öncsonkítás, prostitúció, anorexia). Hihetetlenül korrekt mű, teljesen képbe kerülhet bárki és szakemberek számára is nagy segítség lehet a mit, miért kérdések megválaszolására. És mint önnálló irodalmi alkotás is erős, simán megállja a helyét. )

A második könyv témája egy lánynak az élete, akinek az anyukája 12 éves korában kiugrott az ablakon, mert boldogtalan volt, nem tudott elbúcsúzni tőle, az apukájával nem találta a hangot, majd azegy karácsonykor kitette a házból. A gyerekkori úszóedzője fogadta be és segít neki túllépni… (szintén fellelhető motívumok az anorexia, öncsonkítás…)

A felolvasás (mesélés… ugyanis nem felolvasás volt, hanem mesélés) szerintem nagyon klassz volt. Igen, voltak benne talán hatásvadásznak tűnhető dolgok, olyan zenei betétek, amik a könyvben is szerepelnek, tehát az IS a regény része… voltak benne mindenféle közönségbevonó dolgok (piros gombolyagokból háló szövés, fehér kiskarton kockák közös feldobása, ).

A szakemberek részéről vegyes volt a fogadtatás (az volt az érzésem, hogy shownak élik meg… az volt az érzésem, hogy nem ugyanazt éltük át…). Nem tudom, hogy hányan olvasták a regényeit. Nem tudom, hogy igazából mire vártak.
Csak arról szeretnék írni a továbbiakban, amit én láttam, ami én éreztem.

Ott volt egy lány, aki beteg. Aki soha nem fog meggyógyulni. Aki a maga módján próbál boldogulni. Akinek minden mozdulata segélykérés, legyen az bármennyire mesterkéltnek tűnő lazaság, szomorúság, könny, vagy mosoly. Egy lány, akinek több ereje van, mint azt ő képzelné. Egy lány, aki már soha nem lesz egy a sok közül. Akinek végig kell játszania a saját életét. Akinek túl kell élnie. Akinek csodálatos hangja van. Akinek olyan írói vénája, amit soha senki nem vehet el tőle. Akinek a stílusa akkor is elragadó, ha tényleg szörnyűségekről ír. Aki kűzd. Aki ennek ellenére soha nem lehet boldog. :(
Megrázó élmény volt.

A szerzőről - Lilly Lindner


http://www.lillylindner.de/ ez a személyes honalpja. http://de.wikipedia.org/wiki/Lilly_Lindner ez a wikipédiás oldal.
https://www.facebook.com/Lilly.Lindner.Splitter ez pedig a fészbúk adatlap.
Igazából elbűvölő. Különleges hangja van és valami csodálatosan mesél, igazából szörnyű dolgokról. Ezt nem lehet csak úgy…
„A fontos dolgokat nem lehet «kicsit» csinálni. Az ember nem lehet egy kicsit terhes, egy kicsit vérbajos, egy kicsit halott.” (p.p.)
És még sokféle érzés kavarog bennem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése